A Sonynak a Concordot leszámítva megjelenések tekintetében kifejezetten erős éve van – csak épp nem konzolon. A PC-s tábor az évet nyitó Helldivers 2 után olyan jobbnál-jobb címekkel gazdagodott, mint a Horizon második része, a Ghost of Tsushima régóta várt portja, majd nemrég multiplatform lett a God of War Ragnarök is, hogy a sort aztán várhatóan az Until Dawn remake-je zárja, amely ráadásul a konzolos változattal egyszerre érkezik. De ne szaladjunk előre, maradjunk csak Kratos kalandjánál, 2022 egyik legerősebb konzolos megjelenésénél, amely egyúttal az utolsó még PlayStation 4-re és PS5-re egyformán kihozott first party cím volt.
A Ragnarök Kratos és fia, Atreus északi kalandjának lezárása (a terv ezúttal csak duológia volt trilógia helyett). Bár a háború egykori istene minden erejével próbálta maga mögött hagyni múltját, és megóvni fiát azoktól a bűnöktől és hibáktól, amiket elkövetett, az előző felvonás végén tetteikkel akarva-akaratlanul is megindították az északi mitológia apokalipszisét, a Ragnarököt. Az új rész kezdetén már javában dúl a Fimbulvetr, a világ végét megelőző hosszú, könyörtelen tél, Kratosék pedig egy apró, mágikus menedékben bujkálnak a rájuk vadászó istenek elől. A bujkálásnak véget vetnek Atreus egyre erősödő természetfeletti képességei, illetve Odin és Thor megjelenése a küszöbükön, hőseink így végérvényesen belekeverednek a próféciák és a Ragnarök történetfolyamába.
A játék az első rész játékmenetét örökíti tovább, nyílt világbeli játékelemekkel – gyűjtögethető nyersanyagok, felszerelések, rúnák, mellékküldetések – látványos kombókon alapuló harcrendszerrel, logikai-ügyességi feladványokkal. A játékmeneten túl azonban legnagyobb erősségei a prezentáció és a történet. Onimushaman már dicsérte a játék ezen aspektusait két évvel ezelőtt a konzolos változatról írt cikkében, de úgy vélem, nem lehet eleget hangsúlyozni azt a teljesítményt, amit itt a készítők történetmesélés tekintetében elértek. Amit kihoztak Kratos karakteréből, az Atreushoz kötődő apa-fia kapcsolatukból, azt nem véletlenül emlegetik sokan a Sony egyik legjobb narratív bravúrjaként a The Last of Us után. A God of War Ragnarök epikus, látványos, eszméletlen hangulattal operál (ami hosszából és jellegéből fakadóan azért időről időre leül a még alaphangon is bő 25-30 órás végigjátszás során), és két év távlatából is kijelenthetjük, hogy bőségesen megérte a rengeteg bezsebelt elismerést és díjat.
Ha valaki részletesebb ismertetőre kíváncsi a játékmenetről, annak ajánlom, hogy olvassa el Onimushaman cikkét, ezek helyett ugyanis fontosabb, hogy rátérjünk a portolás színvonalára. A Sony a Horizon: Zero Dawn kissé döcögős indulása óta és a The Last of Us Part I fiaskó ellenére stabilan bebetonozta magát a PC-s piacon, átportolt játékai a konzolos eredeti összes elemével együtt költöznek át, és jellemzően fantasztikusan muzsikálnak az új platformon. A portok pedig nemhogy jól optimalizáltak, sok esetben egyenesen Steam Deck-verifikáltak is, és ebből fakadóan a beállítások nyektetésével még régebbi vason is vígan elfutnak. Nincs ez másképp a God of War Ragnarökkel sem: a Valhalla DLC-vel egybecsomagolva, DualSense kontroller- és ultraszéleskijelző-támogatással, felskálázási lehetőségekkel, a konzolos változatból átemelt magyar felirattal, a Deluxe kiadásban néhány extra páncéllal, és ezúttal is Steam Deck-verifikációval érkezett az átirat.
Utóbbiból sejthető, hogy optimalizáltság terén sem okozott csalódást a Sony, és igen, bár a főmenüben a The Last of Us Part I-hoz hasonlóan érdemes végigvárni, amíg a shader előfeldolgozás számlálója eléri a 100%-ot, gyakorlatilag még egy több éves, mindössze 6 GB videomemóriával dolgozó gépen is gond nélkül tudtam FullHD felbontás és medium beállítások mellett 50-60 fps sebességgel játszani anélkül, hogy a felskálázási lehetőségek bármelyikét aktiválnom kellett volna. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy ezzel a teszt során ezúttal szerencsésnek mondhattam magam, röppentek fel ugyanis beszámolók a megjelenés óta, amelyek bizonyos videokártya–alaplap–processzor kombinációkon lényegesen zavaróbb teljesítményingadozásokról, illetve kifagyásokról számoltak be – bár ezek összességében inkább szélsőséges eseteknek tűnnek, a Sony pedig szokásához híven foltozgatta is már az átiratot. A port viszont sajnos rendelkezik ennél komolyabb problémákkal is.
Kezdjük a viszonylag egyszerűbbel: bár nem okozott problémát végigvárni a fél/egy órás shaderépítést, amíg összedobtam egy vacsorát és elmosogottam, és a játék közel 175 gigájának is sikerült nagy nehezen helyet csinálnom az SSD-men, ezeket az igényeket kissé túlzásnak éreztem. A Ragnarök szép-szép, de nehezen hiszem, hogy nem lehetett volna ilyen tekintetben még optimalizálni, tömöríteni rajta, esetleg a nagyobb felbontású, méretesebb textúrapakkok letöltését külön kezelni, hogy ne feltétlenül kelljen ennyi erőforrás a játéknak – főleg, ha 4K-ban amúgy sem állt szándékomban játszani vele. 175 giga elfoglalásával mellesleg az SSD-m több mint harmadát megette a God of War Ragnarök, ez a probléma pedig komolyabb tárhelygondokat is okozhat például Steam Decken, ha valaki nem az 1 terás, legnagyobb változattal dolgozik.
A másik probléma az elefánt a szobában: a játék futtatásához kötelező a PSN-fiók összekötés, ami ugyan minket, magyarokat nem érint, ám egyjátékos cím esetében teljesen felesleges, játékélmény tekintetében nem ad semmilyen értéket, ellenben a játékot elérhetetlenné tette minden olyan országban, ahol a szolgáltatás nem elérhető, kizárva így a PC-s piac igen jelentős részét, köztük nem egy EU-s országot is. Hogy a Sony miért erőlteti ezt az elemet, teljes mértékben érthetetlen, hiszen ezzel pont az egész PC-s stratégia lényegét bukják, miszerint a cél, hogy még több játékoshoz jussanak el a címeik – ez pedig látszik a számokon is, a megjelenés óta ugyanis játékosszám tekintetében a Ragnarök csak alig a felét tudta produkálni annak a Steam aktivitásnak, amit elődje 2022 eleji debütálásakor. Remélem, hogy a Sony nem bízza el magát túlzottan, a tendencia ugyanis, hogy a PC-s tábor egy-két éves csúszással megkapja minden címüket, továbbra is pozitív lehetne – csak épp ha innentől marad ez a trend, úgy mind a helyigény, mind a PSN-követelmény ellenük fog dolgozni.
A Ragnarök ezek ellenére egyértelműen ajánlott minden Sony és God of War-rajongónak, akinek eredeti formájában kimaradt eddig. Zseniális játék és remek port – csak épp ezen kicsit érződik a Sony stratégiájának újabban néha rémisztő logikátlansága is.
