Bárhogy is számolom, lassan minden nagyobb PlayStation-exkluzív cím, amelyről mind a kritikusok, mind a rajongók dicshimnuszokat zengtek az utóbbi évek során, immár elérhető PC-n is. Kivételt egyedül a The Last of Us: Part II, a God of War Ragnarök és a tavalyi Marvel’s Spider-Man 2 képez, a trió első két tagjáról pedig már borítékolható, hogy a közeli jövőben szintén érkezni fognak. A portok minőségét tekintve ráadásul semmi okunk nem lehet panaszra, a The Last of Us: Part I tavalyi fiaskója lassan feledésbe vész, a Horizon Forbidden West után a Ghost of Tsushima Director’s Cut átirata is közel tökéletesre sikeredett.

A Sucker Punch szamurájos mesterműve azonban nem csak tisztes iparosmunka, több tekintetben is úttörő, illetve vízválasztó a Sony eddigi PC-s törekvéseit tekintve. Ez a játék az első korábbi címükből készült port, amely az átírás során nemhogy elvesztette volna a konzolos multiplayert, de még a cross-playt is lehetővé teszi PS4 és PS5 konzolokkal (bár ennek a matchmaking része egyelőre béta állapotban van, direkt meghívásokkal lehet még csak összehozni a konzolos és PC-s játékosokat), illetve a PSN-integráció révén bevezette PC-re a PlayStation Overlayt és a megnyitott trófeák összeszinkronizálását a fiókok között – ami a megjelenést megelőző hetekben nem kis vitát váltott ki, főleg, miután a Helldivers 2 esetében a kiadó kénytelen volt visszavonni ezt a fajta integrációt. Pedig elég egyértelmű, hogy egy ponton elengedhetetlen lesz a dolog, a Sony ugyanis bár nem fog lemondani a saját konzoljrairól, a számokat elnézve egyértelmű, hogy PC-n is csak tovább fog erősíteni az elkövetkező években.
Persze ez önmagában semmit sem érne, ha nincs mögötte ismét egy olyan játék, amely iránt hatalmas az érdeklődés és amelyben ezek az új funkciók bizonyíthatnak. Hiába telt el már lassan négy év az eredeti megjelenése óta, a Ghost of Tsushima szinte egy napot sem öregedett. Egy, az ismert Sony-formulát követő, nyílt világú TPS akciójátékról van szó, amely lopakodós, RPG, illetve crafting rendszereket kombinál, ezúttal a XIII. századi Japánnal körítésként. A helyszínünk Tsushima szigete, a Japán elleni mongol invázió első célpontja, hősünk pedig Szakai Dzsin, a Szakai klán örököse és Tsushima szigetének híres harcosa – aki a brutális felütés után az utolsó még élő szamuráj marad az többszörös létszámfölénnyel és becsület nélkül, vadállatokként küzdő mongol horda támadását követően. Miután a klasszikus szamuráj harcmodor kudarcot vall, Dzsin kénytelen taktikát váltani, és rajtaütésekkel, szabotázzsal, orgyilkossággal, szövetségesek toborzásával visszaverni a megszállókat, illetve kimenteni nagybátyját a szigetet elfoglaló kán fogságából.

A Ghost of Tsushimát szokás a nyílt világú játékok egyik legjobbjaként emlegetni, és nem kell pár óránál több ahhoz, hogy az egyszeri játékos megértse, miért is van ez így. Tsushima szigete maga a vizuális gyönyör, a játék prezentációja ékes példája annak, hogy miért is vitathatatlan a videojátékok művészeti értéke. Mellesleg sem addig, sem azóta nem készült játék, amely ennyire hitelesen átadta volna a klasszikus szamurájfilmek hangulatát vagy a gyors, precíz kardvíváson alapuló közelharcot. A világ pont egyfajta arany középutat jelent a stílustól megszokott két véglet között: bár üresebb, mint a Horizon vagy a Pókember térképei, a fellelhető tartalmak lényegesen nagyobb súllyal bírnak, a sziget maga pedig olyannyira tartalmas, egyedi és hangulatos a különböző, emlékezetes helyszíneivel, hogy gyakorlatilag egy különálló karakternek tekinthető, amely végigkíséri hősünk útját, akár este, szakadó esőben ütünk rajta a mongol táborokon, akár a felkelő nap sugarai közt vágtatunk át a leveleit hullató erdőn.
Tovább dicsérni a játék számtalan előnyét úgy vélem, más PC-s portokhoz hasonlóan felesleges – ha valaki még részletesebb ismertetésre kíváncsi ilyen tekintetben, ajánlom számára GeryG cikkét az eredeti változatról, amellyel szóról szóra egyetértek, leszámítva azt, hogy negatívumként én egyedül a fejlődési rendszer kissé túlzottan is szerteágazó jellegét hoznám fel, mást nem. Az új mellékküldetésekkel, a DualSense kontrollerrel haptikus visszajelzéssel, illetve 4K felbontással és 60 fps sebességgel PS5-re bővítő Director’s Cut kiadást pedig Barnabás véleményezte. Térjünk át inkább a leglényegesebb kérdésre: mit is nyújt a PC-s port?

Lényegében mindent, amit már megszoktunk a Sony és a Nixxes csapatától: ultraszélesképernyő-támogatás, unlockolható sebesség, PC-n is DualSense támogatás a kényelmes egér-billentyűkezelés mellett, magyar felirat, valamint grafikai opciók széles skálája, amelyek közé ezúttal már alapból bekerült az FSR 3.0 és a frame-generálás is opcióként. Ez utóbbira azonban még csak szükség sem volt a teszt során: a játék gépigénye olyannyira megengedő, emellett olyan jól optimalizált, hogy bár a tesztkonfigom változatlanul közeledik a negyedik születésnapja felé, még mindig képes voltam Medium-High beállításokkal bármiféle felskálázás nélkül tartanom az 55-60 fps sebességet. Bár pár apróbb grafikai glitch akadt, legelső indításakor a játék pedig ki is fagyott (illetve amikor kipróbáltam a felskálázást, egyes effektek esetében meglepően sok artifaktolást tapasztaltam), az átirat lényegében kifogástalan.
Az egyetlen aspektus, amely miatt aggódtam, a multiplayer volt. A Ghost of Tsushima ugyanis, ahogy a bevezetőben említettem, magával hozta a kooperatív multiplayer Legends módot is PC-re, amelyben a játékosok négy eltérő kaszt egyikét (szamuráj, orgyilkos, vadász és ronin) irányíthatják három különböző játékmódban az alapjátéktól eltérő, természetfeletti ellenfeleket felvonultató küldetésekben, ranglétrával, napi küldetésekkel, megnyitható kozmetikai elemekkel. A félelmeim azonban alaptalannak bizonyultak: bár azt, hogy mennyire béta állapotú jelenleg a crossplay, sajnos nem tudtam kipróbálni, a mezei, platformon belüli matchmakinggel másodperceken belül találtam partnert a missziókhoz, és bármiféle probléma vagy akadás nélkül tudtuk végigjátszani a küldetéseket.

Tapasztalataimat úgy tudnám csak összegezni, hogy ha eddig esetleg a konzolexkluzivitás miatt kimaradt volna az életetekből a Ghost of Tsushima, de érdekes számotokra a téma, a nyílt világ, szeretitek a Sony belső fejlesztésű játékait, véletlenül se hagyjátok ki a PC-s portot. A 60 eurós árcímkét bőségesen megéri, a Sony pedig remélhetőleg ennél lejjebb nem ad a minőségből a jövőben sem, ha játékai portolásáról van szó.