Little Big Adventure - Twinsen’s Quest teszt – Kis nagy tragédia

Csináljunk egy AB tesztet. Little Big ... ? Bizonyára azok vannak többen, akik Planetet mondtak, de most nem Sackboy kalandjairól lesz szó. Az Adventure meg olyan rég volt (1994-ben, vagyis harminc éve – te jó ég!), hogy csak az öreg motorosok emlékeznek. Pedig akkoriban hatalmas cím volt, egyike azoknak a kalandjátékoknak, amely szakított a hagyományokkal. Nem oldalnézetes volt és nem is 2D, de a point-and-click metódussal is szakított. Egy izometrikus, renderelt háttér előtt, de 3D-s figurákkal operáló, ügyességi kalandot kaptunk, amely a bájos főszereplőjével és kedves sztorijával olyannyira sokakat elvarázsolt, hogy három esztendő múlva egy folytatás is készült.

A játék(ok) directora ráadásul az a Frédérick Raynal, aki a sok tekintetben korszakalkotó (hello, Resident Evil) első Alone in the Darkot is megálmodta. Twinsen története azonban sokkal kevésbé ijesztő, sokkal inkább mesés. Köszönhető ez azoknak az antropomorf karaktereknek, amelyek közül még az ellenfelek is cukin festettek, a játék grafikája meg a korszak mércéjéhez képest elképesztően szépnek számított.

A sztori egyébként a két nappal is megáldott Twinsun bolygón játszódott, ahol a briliáns elmének, de egyben a játék főgonoszának számító Dr. Funfrock professzor feltalálta a klónozást és a teleportációt. Ezzel önmagában még nincs is baj, de ennek következtében szépen elkezdte a helyiek életét megkeseríteni, és sebitben felállított hadseregével a kezébe venni a hatalmat. Jószívű hősünk,Twinsen persze egyből a gyengék oldalára áll, és a lázadó oldalt választva próbálja megmenteni a szituációt, miközben saját barátnőjét, Zoét is ki kell szabadítania.

Jó kérdés, hogy miért is mesélek ennyit az eredetiről. Nos azért, mert a Little Big Adventure - Twinsen’s Quest a harmincéves eredetinek a remake-je. No de ne szaladjunk ennyire előre, hiszen az első hírek, jó három esztendeje még egy vadiúj részről szóltak, amiről nem derült ki konkrétan, hogy harmadik rész vagy reboot lett volna (talán a készítők sem tudták eldönteni), mindenesetre egyik sem valósult meg. Helyette jött később a remasterek híre, hogy végül idén novemberben végül egy remake lásson napvilágot. Igen, ugyanis a most megjelent produktum végül az eredeti történetet meséli el újra, csak némileg modernizált formában. Mik a különbségek? Például nem Zoét, a barátnőt kell megmenteni, hanem Lunát, a kishúgot. De aki emlékszik arra az elefántra a könyvtárban, aki a Star Wars-sagáról tartott kiselőadást, és hogy milyen jó volna ha folytatás készülne a trilógiához (!) – na Ő most már a Back to the Future 4-re vágyakozik (ismert okok miatt).

Ott kéne folytatnom, hogy mennyire remek lett a felújítás és hogy minden csodás, de sajnos nem tehetem. Kezdjük a grafikával, ami ugyan pofás, de én azért egy picikét többet vártam mai viszonyok közt. Hunyorogva elmegy, és az eredetinél sokkal szebb persze, de azért a mostani mezőnyben nem számít annyira látványosnak. Sokkal nagyobb baj, hogy funkcionálisan sem igazán működik a játék, mert nagyon sok helyen vannak glitchek az animációkkal, vagy szimplán nagyon sok mindenbe belelóg Twinsen jártában-keltében, ami kiábrándító picit. Az viszont már sajnos bosszantó, hogy az irányítás sem valami jó. Persze az eredetinek is megvolt a maga keresztje, és mostanára fejlődött (például a különféle mozgási állapotokat helyesen nem erőltették), de ezzel együtt is nehézkes irányítani Twinsent, akár nosztalgiából hagyták ilyenre, akár nem.

Koránt sincs azonban vége a listának. Ugyebár remake-ről van szó, vagyis természetesen azért a játék gerince ugyanaz, mint korábban, de sajnos annyi modernizálás sem történt, hogy kicsit több segítséget kapjunk, merre is kell továbbhaladni vagy mit kell csinálni (mindössze egy rajzokkal teli naplónk akad, amelybe azonban nem minden esetbe kerül feljegyzés). A játék mondhatni spártai körülmények között tartja a kalandort, így nagyon sokszor keresgélni kell, hogy merre tovább (vagy használhatjuk akár a korabeli végigjátszásokat).

Persze egy rajongónak ez sem jelent problémát, ami viszont mindenkit elkeseríthet, az a bugok nagy száma. Direkt megvártam a Day 1 patchnek számító 1.0.3-at, de így is tapasztalhatunk beragadó hangokat, beragadó karaktereket, vagy megszólalni szereplőket, akik jelen sincsenek. Ami viszont megbocsáthatatlan, hogy rengeteg scriptlési hibával találkozunk. Néha egy ajtó zárul le, amelyen nem lehet bemenni, néha meg kétszer kell pénzt kiadnunk ugyanarra a dologra (például múzeumjegy), mert hanyagul lett megírva az ehhez tartozó kód. Gyakran ilyenkor az újraindítás vagy állásvisszatöltés segít (szerencsére visszafelé is működik a dolog, például ha bemegyünk ugyanabba a helyiségbe, akkor újratermelődnek a lootok is, így könnyen feltölthetjük az energiánkat és szerezhetünk lóvét is – de ez azért így elég szánalmas).

Keserű pirula ez, mert egyrészt nagyon vártam a megjelenést, de ebben a formában nem olyan jó élmény a játékkal játszani. Sajnos jelen formában nehezen lehet ajánlani a Little Big Adventure - Twinsen’s Questet még a rajongók számára is. Talán lesz majd még javítás, amely orvosolja a bosszantó hibákat, de számomra egyelőre jelenleg az összkép sem meggyőző. Részemről úgy érzem, rengeteg polish hiányzik még ahhoz, hogy kellemes élmény lehessen a játék, pedig az igyekezet látszik, még az eredeti zeneszerző, Philippe Vachey is visszatért és még új dallamokat is komponált. Remélhetőleg kikupálják a [2.21] fejlesztői Twinsen első kalandját a közeljövőben, mert szinte biztosan jön a második is, és egyrészt addig jó volna tudni befejezni ezt, valamint remélni, hogy addigra már a gyerekbetegségek is eltűnnek, hogy a második remake-et már a „dobozból kivéve” is élvezni tudjuk.