Az első 3D-s beat ’em up játékom a Fighting Force volt. Ez a közepes cím is órákra a PlayStation elé szegezett gyerekként, igaz, már akkor túl voltam egy csomó faszányos 2D-s alkotáson a témában. Mégis elvarázsolt az, amit az extra dimenzió tudott nyújtani, ezért a mai napig nyomon követem az új megjelenéseket a műfajban. A mostani tesztalanyom a karaktereivel próbálja magára vonzani a figyelmet, főként ez keltette fel iránta az érdeklődésem. De kit is akarok becsapni, hiszen benne volt az előzetesben a műfajmegjelölés...
A Big Helmet Heroes figurái elnagyoltak, egy hatalmas sisak csücsül a fejükön. Egy picit a LittleBigPlanet jutott róluk eszembe több ízben is. A hősökön felül ebben a programban is látszólag ki van használva a háttér és az előtér (az LBP-ben ugye három síkon ugrálhattunk), de itt folyamatos mozgást biztosítanak nekünk. A valóságban ezt úgy képzelhetjük el, hogy például egy dombocskán futunk, ami valódi dombnak is hat, és előre és hátra is mozoghatunk a térben rajta. Ez a dolog elsőre nagyon tetszett, van pár igencsak hangulatos, szép szakasz, de addig működik az egész, amikor is egy láthatatlan falba nem ütközünk. Hiába enged ki látszólag a játéktérből bennünket a rendszer, ha pár lépés után kiderül, hogy megálló van. Nincs ott semmi látnivaló (valójában lehetne, és látni is az utat), kérem, haladjunk tovább. Ezen a designbéli bakin túllendülve elkezdhetünk pofozkodni a királyságban, amiből nem lesz hiány.
Egy bot egyszerűségű történetben fogjuk végigverekedni a 20 pályát, amelyeket animációs jelenetek kötnek össze. Ezek eléggé művésziek, és mesekönyvből kiugró oldalaknak hatnak, egyedül a nyitójelent van rendesen meganimálva. Vagy két tucat hős alkothatja a csapatunkat, ha a szinteken megtaláljuk és kiszabadítjuk őket a ketrecekből. Vicces kinézetükön túl a végső képességükben térnek el igazán ezek a szereplők. Az egyik lefagyaszt minden ellenséget a képernyőn, a másik belassítja, a harmadik másodpercekig lövi az energiahullámot. Ketten játszva tudjuk legjobban kihasználni ezeket a dolgokat, és még a legerősebb mobok sem tudnak mit kezdeni két egymáshoz közel elnyomott ultival. A titkok egy része jól el lett dugva, de könnyű átsiklani akkor is rajtuk, ha nagyjából rájöttünk, hol kéne keresni a dolog nyitját. Példának okáért látjuk magunk alatt a ketrecet, de a kapcsolót vagy a hozzá tartozó utat nem vesszük észre.
Nagyfejű lovagjaink és az első pár középkori tematikás pálya miatt tévesen azt gondolnánk, hogy az egész stuff ebben a mederben folyik tovább. Az említett 20 szint azonban csak egy parányi részét teszik ki, utána egész változatos helyszínekre kalauzolnak bennünket. Érdemes a képeket csekkolni, tényleg hangulatosak a pályák.
A bunyó nagyon egyszerűen működik, ugrálhatunk és ütögethetjük ellenfeleinket, védekezésképp pedig arrébbsuhanhatunk a veszély elől. A környezet egy része szétverhető, ebben néha akad hasznos holmi. A legyőzött ellenség után virágokat zsebelhetünk be, majd elegendő szirom után meglepetésdobozok szállnak alá az égből. Kaja az elvesztett életerőnk visszaállításához, egy löket energia, amely a speciális támadásunkat tölti fel, valamint rengetegféle harci eszköz ütheti a markunkat.
Ami miatt nem lesz feltétlen unalmas az órákon át tartó pofozkodás, az a fegyverarzenál sokszínűsége. Szinte a kaland végéig találhatunk új fegyvereket. Ezek közül egy csomó poénból került bele, de ettől függetlenül hasznos lesz (például báránnyá változtatja a delikvenst a találat). A lőfegyverek bizonyos számú töltény eldurrantásáig lesznek csak viselhetők, és ezek is a főfegyver helyett kerülnek a kezünkbe. Tényleg felsorolhatatlan, annyi különféle gyilkolóeszközt alkottak meg. És ez igaz a karakterek sokszínűségére is. Az alap lovagformák mellett agyament szereplők is csatlakoznak a partihoz, például egy galamb vagy egy unikornis. Minden küldetésre két emberkét vihetünk (ha egyedül nyomnánk, akkor is!), és ha útközben megmentünk egy újabb tagot, akkor az adott pályán már három figurából gazdálkodhatunk. A létszám duzzasztása főként a főellenségnél lesz előny, mert ha kidöglik valaki, akkor a következő gúnyás bőrébe ugorhatunk.
A Big Helmet Heroes egy szerethető kis pofozkodós videojáték, amelyet maximum az előforduló hibái árnyékolhatnak be. Volt, ami miatt újra kellett kezdeni a szintet, mert beragadt alánk egy katona, vagy a zene ment el, szóval akadnak kisebb és nagyobb bugok még a megjelenés után is. Mindent egybevetve azonban élveztem a stuffot, bár biztosan nem ilyen tempóban játszottam volna végig, ha nem kellett volna belőle kritikát megfogalmazni.
