Férfiasan bevallom, jó ideig idegenkedtem a vezeték nélküli egerektől. Az egyik nyomós(nak gondolt) érvem az volt, hogy csak a vezeték ad kellően stabil és gyors adatkapcsolatot – ez szerintem az utóbbi pár év vezeték nélküli technológiai fejlődése lényegében megdöntötte: bár még mindig a vezeték a csúcs, a rádióhullámok már igencsak közel kerültek hozzá a teljesítmény minden tekintetében.
A másik idegenkedésem a tömeg volt: még ha csak 1 db AAA elemet is veszünk, az is azért tudja büntetni az ember ízületeit hosszabb távon. Aztán gregmerch barátom (Isten nyugosztalja) mutatta egyik legújabb szerzeményét egy konkurens márkától, és sztereóban esett le az állunk. Most meg itt markolászom a Glorious üdvöskéjét, az I 2-t, és kereshetem újra a ragasztót, mert az állam megint darabokra tört a padlón...
Nem tudom, hogy csinálták a texasiak, de az elért 75 grammos tömeg még egy vezetékes cincogónak is a becsületére válna. A burkolat az egér hátán természetesen lyuggatott, így is lehetett nyerni pár grammot. A műanyag, amiből a burkolat van, egyáltalán nem vékony és gagyi, sőt, meglepően merev és kellemes tapintása van – picit kár, hogy csúszós kissé, a dobozban én szívesen láttam volna mellékelve az egérhez passzoló grip tape-et. Van viszont a csomagban a vevőegység mellett egy bölcső is hozzá, egy szuperkönnyű és szuperhajlékony kábel, illetve egy marék gomb...
Mielőtt megmagyarázom a gombokat, nézzük a technikai paramétereket! :D A Glorious saját fejlesztésű BAMF 2.0 optikai szenzorával szerelik az I 2-t, ami maximum 26000 dpi felbontással, 650 IPS sebességgel bír, és legfeljebb 50g gyorsulást képes lekövetni. Impresszív... Csatlakozni háromféle módon tud egy PC-hez (vagy Machez): az emlegetett kábellel (amely egyébként Type-C/Type-A csatlakozójú), a saját vevőegységével, valamint Bluetooth 5.2 Low Energy módon – utóbbi esetben igaz, hogy az 1000 Hz-es mintavételezést el kell felejteni, de az üzemidő potenciálisan megduplázódhat (és talán nem mellesleg azért így is igencsak pontos és reszponzív marad a sajtvadász, legfeljebb kiélezett kompetitív környezetbe nem ajánlott így használni).
A megszokott jobb és bal gombon, no meg a lenyomható görgőn kívül a szigorúan jobbkezes kialakítás miatt a bal oldalon további négy gombon zongorázhat a hüvelykujjunk, emiatt nemcsak kompetitív FPS-re, de MOBÁ-ra és akár MMO-ra is ajánlható a patkány – utóbbira főleg annak tükrében is, hogy egy gombot „váltógombnak” kinevezve akár egy második „réteget” is beállíthatunk, így kvázi megduplázva a gombok számát (legalábbis majdnem megduplázva).
És ha már gombok, derüljön fény az extra gombok titkára: a hüvelykujjra jutó gombok közül kettőt ki lehet cserélni más alakúra, mégpedig a nagy önállót, illetve a sorban álló három közül a hátsót. Az ergonómia teljesen kimaxolva valahogy így néz ki (bár anno az Xtrfy M42 egér cserélhető hátlapja se volt semmi...). Apropó, ergonómia: elég nagy pocokról beszélünk, még nekem is kényelmes a tenyeres fogásommal; még karmossal tudom elképzelni, hogy kényelmes, de ujjbegyessel már fura lenne...
No és játék közben? Nos, én nem vagyok különösebben profi (még úgy sem, hogy már lassan másfél évtizede rontom itt a levegőt), így a nüansznyi különbségeket az ilyen profi egerek között nem biztos, hogy rendesen érzem – de panaszom semmi esetre sem lehet. Jobb, mint az alsópolcos márkák gamer egerei, ez vitathatatlan, inkább a mennyivel az, ami kérdés szokott lenni. Nos, a jól megszokott Overwatch 2 tesztmeccseim során semmi panaszom sem lehetett, szépen osztogattam a frageket a magam szintjén – és talán objektíven nézve is mintha jobb lettem volna, mint egy olyan eszközzel. A teszt során még a Robotzsaru kalandját feldolgozó játékkal is haladtam, és igen sok fejlövést sikerült kiosztanom – nem kevés érdeme volt ebben a Glorious I 2-nek (hogy aztán elfilozofáljak azon, hogy szétrobbant fejjel hogy képesek a punkok és egyéb ellenfelek egy végsőt ordítani, esetleg szövegelni...)
Persze nem kizárt, hogy ezen precizitáshoz a Glorious Elements Fire egérpad is hozzájárult – amin nem csodálkoznék, mert ezt kifejezetten a precizitásra hangolta a cég. Kicsit fura tapintással rendelkezik, enyhén érdesnek hat (talán a különleges laminálásnak köszönhetően), de ezt pikkpakk meg lehet szokni, és igazából nem is feltétlen akarnék ezentúl mást, annyira remekül működik más egérrel is. Az Elements család tagja még a sebességre kihegyezett Air és az üveggel ötvözött Ice, ami a zéró közeli ellenállást próbálja elérni – próbálni sajnos nem próbáltam, de komolyan érdekelne, mi a különbség a két pad között, mert nekem így a gyártói anyagot olvasva lényegében a sebességről szól mindkettő.
A Glorious I 2 40000 forint körüli ára egész méltányos nemcsak a tudáshoz mérten, de a konkurens top márkák ajánlataihoz képest is. A kicsit csúszós fogásért kár, bár ez könnyen orvosolható – lesz, ha a texasiak végre elérhetővé teszik az ehhez az egérhez tartozó grip tape szettet is. Persze enélkül is nagyon jól használható, szó se róla, de na – van, akinek ez az apróság nagy pluszt jelentene (és nem csak nekem :-D).
