Az első Hellblade-del (Senua’s Sacrifice) egy különleges videojátékot ismerhettünk meg, amelyben egy kelta harcos gyötrelmeit követhettük nyomon. Szenvedő hősnőnket különféle hangok irányították, vették rá dolgokra, ugyanis Senua pszichózisban élt. A valóságérzékelése megváltozott, eltért a miénktől – eme mentális betegség egyénenként eltérő „rémálmokat” biztosít. Az egyetlen baj, hogy ezek a pszichózisban szenvedőknek nem álmok, teljesen hétköznapiként élik meg, így az életük kissé kilátástalan és nyomorúságos. Egy ilyen karaktert irányítani, a fejébe bújni valóban egyedi élményt jelent.
A folytatás, a Senua’s Saga: Hellblade II tavaly májusban jelent meg PC-re és az újabb Xbox platformokra. Most pedig új feature-ökkel bővülve tárul a PlayStation 5-tel rendelkezők elé ez az érdekes vesszőfutás (de természetesen a többi eddigi platformra is elérhető ez az „Enhanced” megjelölésű, bővített kiadás, ingyenes frissítésként).
Az első részhez képest a Hellblade II már egy olyan állapotban mutatja be Senuát, ahol a fülébe sugdolózó fúriák még jelen vannak ugyan, de megváltozott az erőegyensúly: képes ellenállni a hangoknak. Az előző epizód végén kénytelen volt szembenézni szerelme elvesztésével, most pedig azért küzd, hogy a népe ne essen áldozatul a viking rabszolgatartóknak. Elraboltatja magát, majd hajótörést szenvedve próbál túlélni, miközben egy magasztosabb célt nyer a küldetése.
Elképesztő tájakat barangolhatunk be a filmszerű játék közben (nincsen semmi kijelző vagy felnyíló ablakok, menük, amik zavarnák az egészet). Senua aktuális érzelmeinek tükreként szolgál a folyton megjelenő szimbólumok, az ismétlődő geometriai formák és a különféle minták sokasága. A fények játéka elképesztő, a mozgás szép folyamatos, az Enhanced verzióban pedig mindezt 60 fps-sel is élvezhetjük.
PlayStation 5-ön természetesen kihasználja a program a DualSense vezérlőt is, így érezni fogjuk, melyik irányból dörgött az ég, vagy az eső erősségét is tenyerünkben tudhatjuk. A haptikus visszacsatolás jól ki lett használva, a stuffot pedig még mindig melegen ajánlott fejhallgatóval nyüstölni – és még jobb, ha 3D-s az eszköz. Binaurális hangzással ezek az fülesek képesek lehetővé tenni, hogy a hangokat és zajokat fizikailag is érzékeljük. Amúgy is fontos eleme a hangzás a Hellblade II-nek, mert a természet hangjai a zenei pillanatok Senua egy-egy érzelmét fejezik ki, ami itt nagyon rendben van.
A sztori nagyjából 7 óra alatt tudható le, a stáblista után pedig egy nehezebb módban is nekimehetünk a kalandnak. A sötét rothadó beállításnál (Dark Rot mód) halál után fizikai nyoma lesz a kudarcnak, ami ha gyakorta bekövetkezik, végül végleges kudarccal jár: a testünket felemészti a rothadás. Fejlesztői kommentárt is bekapcsolhatunk az új játék alatt, ami szintén az Enhanced verzió újdonsága. Kaptunk egy fotó módot is, amit sokan szeretnek használni a videojátékokban, és itt is szép képeket lőhetnek majd általa.
Nekem ez a felvonás nem úgy tetszett, mint egy játék, mert annak kevésnek éreztem. A gyengesége főként a harcoknál jön elő, ami olyan szinten limitálttá és ismétlődővé teszi a csetepatét, hogy a végére már a pokolba kívántam. A Senua’s Sacrifice: Hellblade II erőssége a történetmesélésben és a kivitelezésben érhető tetten. A dokumentumfilm, amely az extrák között bújik meg, szintén rácsodálkozásként ért, hogy kik és hogyan vettek részt a fejlesztésben. Ajánlani tudom, ha egy különleges, filmes élményre vágysz – remek hír, hogy magyar felirattal is élvezhető. Ha nem szenved az „ár egyenlő játékidő” téves beidegződésben valaki, akkor egy különleges élménnyel lesz gazdagabb Senua második kalandjával.
