A számtalan boomer shooter mellett mindig öröm látni, amikor a kisebb fejlesztőcsapatok a látványukban és minőségükben a AAA-kategóriát megcélzó FPS-koncepciókkal próbálkoznak, az utóbbi hetekben pedig – bár sajnos nem volt lehetőségem mindet kipróbálni és tesztelni is – igen szép számban érkeztek ilyen próbálkozások. Amit mindenképp ki akartam próbálni közülük, az a Metal Eden volt, a Ruinert fejlesztő lengyel Reikon Games legújabb alkotása, amely már az első Next Fest-es demójával levett a lábamról.
Helyszínünk Moebius, a Vulcan bolygó felett lebegő cyberpunk város a távoli jövőben, amikorra a Föld már annyira lakhatatlanná vált, hogy az emberek tudatát végül úgynevezett „MAGokra” transzferálták, majd azokat különböző kolóniákra továbbították, hogy ott bármikor lecserélhető, pótolható robottestekben kezdjék meg a kolonizációt és az újjáépítést. Ilyen lett volna Moebius városa is, azonban egy rejtélyes, ellenséges MI ténykedésének, és a „Mérnökök” nevű szeparatista csoportnak köszönhetően a terv csődöt mondott, a városba transzferált MAGok csapdába estek, az utcákat pedig megtébolyodott, eredeti céljuktól eltérített mechanikus szörnyek uralják. Egy Nexus nevű MI és az általa alkotott harci hiperegység, Aska kapják feladatként, hogy mentőakciót indítsanak a városba, a Mérnökök legyőzésével megnyissák a MAGokat csapdában tartó börtön kapuit, és kimenekítsék azokat.
Játékmenet tekintetben a Metal Eden kissé olyan, mintha a játékipar leglátványosabb FPS-koncepcióit egy játékba gyúrták volna, majd nyaköntötték azt a Ghost in the Shell franchise-ra emlékeztető, lételméleti cyberpunk körítéssel. Aska kezdetben csupán pár alapvető parkour mozdulattal és csekély életerővel van felruházva, ám a játék előrehaladtával, a főellenfelek magjainak begyűjtésével tesz szert egyre újabb és újabb trükkökre (komplexebb személyiségre), valamint újabb mordályokra, amelyeket saját skillfája mellett képes fejleszteni a játék megadott pontjain.
Játékmechanikák tekintetében lényegében vette a Sprawl (egyébként szintén hasonló jellegű, zseniális indie FPS) falon futós, időlassítós lövöldözését (bár nem olyan mértékben, mint ahogy az a játék használta), kombinálta azt Doom Eternal-stílusú arénaharcokkal, és bedobott még mellé pár apróságot. Például a Metroid szériából azt az elemet, hogy a főhős képes egy szférává alakulni, és ilyen formában teljesíteni egyes pályarészeket, illetve egy kivégző mozdulatot, amellyel Aska képes időről időre kitépni az ellenfelek magját, és azt vagy gránátként eldobni, vagy magába olvasztva különböző ideiglenes bónuszokra szert tenni általa.
A játék akciódús, látványos, pörgős, egyedüli hátrányként talán azt tudom felhozni, hogy az egyes pályák szinte mindegyike úgy 5-10 perccel tovább tartott a kelleténél, kissé monotonná vált a fináléra, valamint a nehézségi szint skálázását éreztem időnként kissé szadistának. Jellemzően amikor már egy adott ellenfél vagy ellenfélkombó kissé túl soknak, frusztrálónak érződött az addigi eszközök használatával, a játék bedobott egy új mordályt vagy mechanikát, amivel hirtelen lényegesen egyszerűbbé válik a leküzdése (például plazmafegyvert, amely kifejezetten a páncélok villámgyors lebontását, és így az addig komolyabb kihívást jelentő ellenfelek lényegesen könnyebb és gyorsabb likvidálását teszi lehetővé) – majd már annak birtokában még tovább csűri az összecsapások komplexitását és skáláját. Az opcionális összecsapások pedig, amelyek tétje általában jelentős mennyiségű, fejlesztésre elhasználható nyersanyag, szinte mindig úgy épülnek fel, hogy egy viszonylag zártabb, korlátozottabb térben, a megszokotthoz képest kevesebb vagy semmilyen életerő/páncél/muníció visszatöltési lehetőséggel kell visszavernünk egy kifejezetten kemény támadóhullámot.
A játék prezentációja egyébként fenomenális, és bár az immár kis túlzással a játékfejlesztők és az optimalizálás mumusának számító Unreal Engine 5 berreg a burok alatt, hála az égnek a Reikon Games csapata – látva a Next Fest-es demo technikai problémáival kapcsolatos, negatív visszajelzéseket – halasztott az eredeti megjelenésen, és érezhetően sokat tett annak érdekében, hogy stabilabb, élvezhetőbb legyen a játékélmény.
Ha hozzám hasonlóan nektek is felkeltette az érdeklődéseteket a Metal Eden, ne habozzatok: 40 euróért ez a játék ajándék, maximálisan teljesíti az elvárásokat, és ha bizonytalanok vagytok, akkor még mindig tehettek egy próbát a továbbra is elérhető, ingyenes demóval, amely a játék elejébe enged betekintést.
