Nem spoilerezek különösebben, amikor megkérdem: ki kíváncsi arra, mi történt Zeldával, amikor a Tears of the Kingdom elején lezuhant a mélybe? A választ a Hyrule Warriors: Age of Imprisonment adja meg – mozgalmas egy kalandba keveredett...
A Zelda-játékok egyik érdekessége, hogy nincs sok spin-off részük valami oknál fogva. A Philips CD-i kitérő merő egy borzadály lett, arra ne is vesztegessünk több szót, a többi meg elég messze volt a mainstream sikerességtől – egyes egyedül a Hyrule Warriors sorozat az, amely népes rajongótábort tudhat magáénak. Érdekes vonása még ennek a sorozatnak, hogy egy másik franchise-nak, a Dynasty Warriorsnak is a spin-offja – így gyakorlatilag két nagyágyú „kistestvérének” tekinthető.
Maga a gameplay a Dynasyt Warriorsét követi: azaz folyamatos, töméntelen csihi-puhi, látványos kombókkal, és persze a többszázas tömegből kiemelkedő és ennek megfelelően strapabíró bossokkal. A bunyót a kombókkal tudjuk változatosabbá tenni – illetve a keményebb ellenfeleknél némi taktikázásra is szükség lehet, hogy a gyenge pontjaikat felderítsük, és azokat üssük. Van persze sokat sebző, tömegoszlató speciális támadása is mindenkinek, de ezeket csak módjával tudjuk elsütni.
Sokszor nem is egyedül, hanem minimum párban, de maximum négyen vághatunk neki egy-egy küldetésnek, így jön képbe a sync strike, amivel két szereplő összeáll, és ketten visznek be olyan támadást, amelynek nem sokat tudnak ellenállni – és nem mellesleg igencsak látványosra sikerül. Az egyes szereplők eltérő támadásokkal bírnak – tuti recept nincs, de érdemes variálni az egyes missziókra vitt társaságot, mert egy jó összeállítás fél siker lehet.
Végül megemlíteném, hogy kalandjaink során találni fogunk jó néhány zonai eszközt is – akárcsak a Tears of the Kingdomban, itt is akkuról működnek, és persze hathatós segítséget jelentenek a harcban. Nem egyszer plusz hatást is kifejtenek: a fagyasztó például nemcsak sebez, de le is lassítja azt, akit eltalál egy időre.
A térképen persze nem csak küldetéseket teljesíthetünk. Vannak olyan pontok is, ahová ha a kért dolgokat elvisszük, valamelyik csapattagunk fejlődik egy kicsit. A kovács szerepét meg nem lehet eléggé hangsúlyozni, érdemes sűrűn felkeresni: a küldetések teljesítésével jutalmul kapott zonai érccel ő tudja a fegyvereinket tuningolni. Nagyobb pályákon, ha van lehetőségünk tábort verni adott pontokon, mindenképp tegyük meg – nem csak a feltöltődés/utánpótlás miatt, hanem ha az adott plusz hatáshoz szükséges anyagokat odaadjuk, komoly buffokkal küzdhetünk tovább. Mondjuk a pályák méreteihez képest kicsit logikátlannak tűnik nekem ez a táboroztatási lehetőség, szerintem ennél nagyobb pályákon lenne értelme – igen, kicsit szűkösnek hat a terep sajnos.
A megvalósítás abszolút hű a Breath of the Wild – Tears of the Kingdom vonalhoz – még az ikonok is vagy ismerősek, vagy abszolút illenek a meglévő stílusirányzatba. A Switch 2 ereje tökéletesen megmutatkozik: az előző részeknél a hardver elég komoly korlátot jelentett, itt viszont ez a rész gyakorlatilag röccmentesen fut még akkor is, ha épp sok minden történik egyszerre.
Ami viszont nem világos: miért kellett sima videóként implementálni az átvezetőket? Sajnos a színek nem pontosan ugyanolyanok így, mint a játékban, és a cel shaded grafika visszaüt, mert sávosodás is látszik néhol. Kár érte, mert láthatóan a játék motorjával készültek ezek... A hangok is külön dicséretet érdemelnek: a zene fenomenális és a színészi játék is élvezetes – a videók miatt (is) itt arányaiban többet beszélnek a szereplők, mint a fősodor játékaiban.
A Hyrule Warriors: Age of Imprisonment bár más, mint a klasszikus sorozat játékai, érdemes bizalmat szavazni neki, mert hack’n’slash vonalon is kiválóan működik a Zelda formula. Ráadásul ez a rész kiküszöbölte az előző kettő hibáit: tökéletesen fut, mindezt az eddigi legszebb megvalósítással. És ami a legjobb: ketten, egy gépen is apríthatjuk az ellent!
