Ahogy a filmek és videojátékok, úgy a társasjátékok és a videojátékok között is van átjárás. Rengeteg példát találunk arra, amikor egy sikeres videojáték alapján valamilyen társasjáték születik. Ugyanígy számos címet fel lehet sorolni, amikor egy sikeres társasjáték költözik át a digitális térbe. Ez történt többek között a Carcassonne-nal, a Ticket to Ride-dal, a Concordiával vagy a Wingspannel, hogy tényleg csak néhányat említsünk. És ez történt most a Kingdominóval is, amely néhány nappal ezelőtt érkezett meg a Steamre.
A Kingdomino társasjáték viszont lassan már tíz éves, hiszen a Bruno Cathala által tervezett családi társas először 2016-ban került a boltok polcaira. A játék ügyesen ötvözi a manapság divatos lapkalehelyezős-birodalomépítős mechanikát az egyik legrégebbi társasjátékkal, a dominóval. A játék célja, hogy véletlenszerűen felkínált páros lapkákból válogatva építsünk kis birodalmat kastélyunk köré. A lapkákon különféle tájtípusok vannak: mező, erdő, termőföld, víz, bánya vagy épp mocsár. A kastélyhoz bármely típus szabadon érintkezhet, viszont minden további lehelyezésnél már a klasszikus dominószabály érvényesül, vagyis szomszédos helyre csak egyforma típusú lapka helyezhető. A dolgot az bonyolítja meg, hogy vannak olyan lapkák is, amelyeken egy, kettő vagy három pici koronaikon található, ezek rendkívül fontosak. Ugyanis a végelszámolásnál csak azokat az egybefüggő tájegységtípusokat számolhatjuk el, amelyeken legalább egy korona található. De minél több korona van egy adott összefüggő területen, annál magasabb szorzóval számolhatunk. Vagyis, ha mondjuk van egy öt lapkából álló rétünk, amelyen van három korona, akkor az tizenöt pontot fog érni.
A videojátékos változat az alapszabályon semmit sem változtat. Ahogy az lenni szokott, a szokásos játékmenetet és játékélményt kapjuk, csak épp kihasználva a digitális világ lehetőségeit, egy picit több élettel. A lapkák animálva vannak, a víz a „világ peremén” lezúdul, a réten birkák legelésznek, máshol meg emberek mászkálnak a házak közt. A játék ráadásul két vizuális kivitelezést is kínál: a klasszikus, Cyril Bouquet-féle designt, valamint az új, Pauline Détraz-féle megjelenést. Ennek jelentősége nincsen, de kedves kis adalék.
Egyébként a játék tartalmára panaszunk nem lehet. Azon túl, hogy kapunk egyszemélyes, helyi többszemélyes, valamint online (publikus vagy privát) multiplayer opciót, még számos módon igyekszik a játék fenntartani a motivációnkat a folytatásra. Például minden lejátszott parti után aranyrögöket, valamint mágikus dominódarabkákat kapunk. Utóbbiak azért izgalmasak, mert az Elveszett királyság menüpont alatt felhasználva oldhatunk fel velük tartalmakat: profilszíneket, kastélytípusokat, bábukat és küldetéseket. A küldetések olyan bónuszfeladatok egy-egy party során, amelyek teljesítésével extra pontokhoz juthatunk. Például ha úgy helyezzük le a lapkákat, hogy a kastélyunk a party végén a pálya közepén van, akkor plusz tíz pontot kapunk.
A Kingdomino mókás játék asztalon és monitoron egyaránt. Nem ez fogja veszélyeztetni a Steam élmezőnyét játékosok száma tekintetében, de remek választás lehet akár baráti társaságoknak, akár családoknak is. Játszhatunk vele otthon a gyerekekkel, illetve ideális egy nehezebb nap végén, ha csak valami gyors közös játékra vágyik valaki a haverokkal. Azt viszont mindenképpen el kell róla mondani, hogy bár a játékmenet és a szabályok megtanulása nagyon gyors, igazán mesterévé válni már nem olyan könnyű. Egyrészt igényel némi előre gondolkodást, hogy melyik lapkákat miért éppen oda helyezzük le, ahová. Másrészt viszont minden körben alkalmazkodni kell az új felálláshoz, mert mindig véletlenszerű, hogy milyen újabb lapkákat kapunk. Ráadásul az sem mindegy, hogy a kínálatból melyiket választjuk magunknak, mert ez határozza meg a következő kör sorrendjét. Negatívumot nem sokat lehet róla elmondani. Talán azt említeném meg – de ez is triviális –, hogy bár van benne magyar felirat (ami örvendetes), de a fontválasztás rém amatőr: nem támogatja a magyar ő és ű betűket, így rém bután néz ki néhol a feliratozás.
Szóval a Kingdomino egy gyorsan megtanulható, de egészen komoly kihívásokat rejtő játék. Mind videojátékos, mind társasjáték formájában. Akinek utóbbi már megvan, annak is szívből ajánlom a videojáték beszerzését. Nem csak azért, mert a maga 12 eurós ára abszolút barátságos, hanem azért is, mert általa akkor is lehet a haverokkal együtt játszani (feltéve persze, hogy ők is megveszik), amikor a szokásos társasparti valamiért nem jön össze hétvégén. Plusz gyakorlásnak is jó, hogy amikor meg összejön, akkor lemossátok a színről a többieket.
