Júniusban, mikor megérkezett a Switch 2 tesztmasina, Dino is kipróbálta, és jó tesztelőhöz híven a kezelőfelületet is jól megnyomkodta. Így jutott el az én profilomig is, ahol legjobban azon hűlt el, hogy a Suika Game-ben már 150 órám van (ha tudná, hogy azóta már kétszáznál is több...). Ezek után viszont nem is igazán volt kérdés, hogy a nagyon hasonló Dogpile érdekel-e.
No de röviden, hogy miről is van szó. Egy olyan logikai játékról, ahol fentről érkező azonos elemeket kell összepárosítanunk a játéktérben, hogy egy nagyobb elemet hozunk létre belőle. Természetesen így láncreakciókat hozhatunk működésbe, és az egész móka addig tart, míg el nem fogy a rendelkezésre álló hely. A Suika golyóbis alakú gyümölcsökkel tette mindezt, a Dogpile annyiban csavar egyet a sztorin, hogy kutyusokkal frissíti az élményt.
Az ember azt gondolná, hogy egy jó poén csak fokozza az amúgy jó alapokat, és ez így is van, ám a Dogpile inkább csak ideig-óráig szórakoztató, s leginkább pont az a baja, hogy inkább poén, semmint jó játék. A rajzfilmszerű grafika okán az elemek nem olyan szépen illeszkednek egymáshoz, és a fizika (ami nagyon megdobja a Suikát) sem tud annyira jól érvényesülni, mint a kerekded formáknál, ahol a kivárás ugyanúgy a stratégia része.
Az igazsághoz tartozik, hogy a Dogpile máshonnan is kölcsönöz, mert legalább annyira deckbuilder játék is, mint például a Balatro, igaz annál sokkal kisebb stratégiai mélységet szállítva. Ahhoz viszont épp eléggé megbonyolítja a játékmenetet, hogy (véleményem szerint) a két szék között a földre üljön. Aki gyors és fizika alapú, logikai játékélményre vágyik, azt valószínűleg zavarni fogja a kártyás rész, és fordítva is igaz mindez. Hiába vannak shopok, ahol módosítókat vásárolhatunk, vagy speciális tulajdonságai az egyes elemeknek, sőt még kusztomizációs lehetőségek is – az egész csakhamar unalmassá válik.
Részemről azt vallom (ez esetben is), hogy a kevesebb néha több. A Dogpile túlságosan is sokat akar markolni, nagyon is egy poénra épít, s aztán elkavarja a játékost a lehetőségek sűrűjében, pedig egy gyors, pörgős játékmenet sokkal jobban állna neki, mint a gondolkodós, amely meg nem rejt annyi lehetőséget. Persze ez nem jelenti azt, hogy rossz játék volna, de semmiképp nem az, amit gyakran előveszünk majd. Ha Dino megnézi majd a Steam profilomat, sajnos nem fog még akár kétjegyű óraszámot sem látni ennek a játéknak a statisztikájában...
