Bár sokat gondolkoztam, leírjam-e, de talán segít, mert egyébként megbolondulok.
Egész jó évnek indult az idei. Tervezgettünk, életük az életünket, mit sem tudva a jövőről. Elutaztunk épp a Balatonra, először a kislányunkkal. Pár órát voltunk ott, és vissza kellett jönnünk.
Megjött ugyanis a vérkép eredménye az állatorvostól: hosszú huza-vona és félrekezelés után kiderült, a 8 éves kutyánknak májrákja van. Ironikus, egyszer nyalt csak bele a borba, egyébként nem jellemző rá az ivás. Ideális esetben még lett volna 4-6 éve, de annyira leépült, hogy bő egy hete el kellett altatni. Sokat voltunk vele nyaralni, kirándulni, közösen sportoltunk, nagyon hiányzik. Sokkal jobb ember lettem tőle.
Ez előtt úgy három héttel a feleségem gyengélkedett, több hete lázas volt. Végül muszáj voltam elvinni az ügyeletre, ahol valami ritka nagy barom mentőst fogtunk ki. Aztán megnyugodott, mikor látta, hogy nem poénból vagyunk ott. COVID teszt negatív után végre hajlandó volt megvizsgálni, epegyulladás - mondta ő. Antibiotikum kezelés, gyulladáscsökkentő. Feleségem kicsit jobban lett, de amint abbahagyta a gyógyszert, megint felment a láza. Ekkor már a háziorvos is elkezdett vele foglalkozni komolyabban, eddig ugye "biztos COVID" üzemmódban azt javasolta, várjunk még pár napot, hátha megoldódik. Mert semmi más betegség nem létezik azon az egyébként viszonylag könnyen túlélhető sz@ron kívül.
Utána aztán pont ő kételkedett a diagnózisban. Még néhány vizsgálat után kiderült a valódi ok. Szóval ott tartunk időben, hogy a kutya halott, de felocsúdni, gyászolni sem volt időnk, mikor szinte ugyanekkor kiderült, hogy a feleségem sürgősségi beutalót kapott a hematológiára: leukémia gyanú. Most kórházban fekszik, 5 nap vizsgálgatás után megerősítették, hogy az. Kapja a kemoterápiát. Mellékhatásai a szokásosak. 10 nap kezelés után látogatni sem lehet, mert annyira le fog gyengülni. Választása sem volt igazán, elfogadja-e a kezelést, mert ez kezelés nélkül halálos.
Most itthon vagyok a 4 éves kislányunkkal, aki még nem sok mindent foghat fel az egészből. De biztos érzi, hogy valami nincs rendben. Az anyját jó esetben csak egy hónap múlva láthatja. Addig folyamatos kezelésen van. Gyerek a kórház közelébe sem mehet, nem látogathatja. De nemsokára én sem, meg ez a rohadt COVID is terjed, várható egyébként is a látogatási tilalom.
Marad a remény, hogy hat a kezelés. Addig meg igyekszem, hogy az agyam ne dobja le az ékszíjat, mert nem engedhetem meg magamnak a lányunk miatt.
Dark Archon
Ittlétem legnagyobb fájdalma, rokonokkal hozatok otthonról, meg én is mindig hozok, amennyit lehet 
