Elden Ring

Malária kisasszonyból is pizza lett. Tettem pár próbát az eredetileg tervezett Giant-Crusherrel is és egyébként a P1-ben nem volt olyan rossz (meg azért vicces, hogy sima heavy attack hanyattlöki a kis vöröst), de P2-re már nem volt elég hatékony.
Szóval előkaptam a hűséges pizzavágót és második nekifutásra rá is jött, hogy neki itt nem osztottak lapot. Elsőre is csak azon ment el, hogy virágzás után rögtön animekombót tolt

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Én a Jedi első részével toltam, és hol máhol vallanám be: én is levettem minimumra. Ha van opció és semmi retorzió nincs (se acsi, se semmi) persze leveszem. De itt nincs ilyen opció, mindenkinek ugyanaz a feladvány van, és ugyanazt kell mindenkinek csinálnia. És ez szuper.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Elgondolkodtam azon, hogy volt-e olyan eset, amikor elhalálozás esetén muszáj volt a mobokon is túljutni.

Az esetek többségében a boss a grace (waypoint és checkpoint) vagy a Marika szobor (meghaltál checkpoint) közelében található. Ahol messzebb van, ott pedig egyszerűen el kell rohanni az ellenfelek mellett, nem fognak utánad menni, sokszor még észre sem vesznek.

Egy-két helyszín van talán, ahol igen, most a Castle Sol ugrott be, ahol a szellemlovagok üldöznek a grace-től egészen a boss chamberig, de a net szerint van módja annak, hogy megelőzzük a megidézésüket.

A harmadik, egy bizonyos befejezésre hajtós végigjátszásom pár óra volt, mert már pontosan tudtam, hogy hol nem kell foglalkozni az ellenfelekkel.

Szerk: a bossoknál gyakran nagyobb bosszúságot jelent a gravitáció, valamint az olyan katakombák, ahol Indiana Jonesos beépített csapdák vannak, mert ott tényleg messziről kell újrakezdeni.

Műfaj alatt a soulslikera gondoltam. Hades "hasonlat" csak annyi volt, hogy mobok, boss, 3% hpnál kinyír, kurvaanyád, mobok újra, boss, megint, ismétlés, tovább, mobok, boss, újra, újra újra, kurvaanyád, kurvaanyád, végre megvan. A "végre megvan" adja a hight ami valóban remek érzés, itt csak azt érzem, hogy a mobokon többszöri átvergődés, hogy aztán egy ütésből vagy 3%-nál megöljön lényegesen több "kurvaanyád"-at eredményez.

OW miatt gondolom valamivel másabb, de nagyjából erre az élményre számítok. Butított, extra bébimóddal ellátott verziókat pl Fallen Order játszottam. Értem a parryt, dodget csak aztán kezdődik a git gud része és a "baszom el az időt aztán haladni meg nem tudok" féle frusztráció és demoralizáló kombó nem túl szimpatikus benne.

Nem tudom, lehet. Úgysem mostani téma ez, két héttel a dlc előtt ami valószínűleg borít majd sok mindent úgyis esélytelen. Gothmog boldogan falatozós souls útját nézegettem csak az ablakból(... az utca túloldaláról, lámpaoszlop mögül kilesve), aztán néha elcsábultam, csupán ennyi.

Rácsatlakozva erre, és visszautalva pár korábbi hozzászólásomra: a karakterábrázolás elnagyolt, a sztori és a mellékküldik tálalása pedig borzasztó, és netes segítség nélkül esélytelen végigvinni a küldetéseket. Biztos, hogy első körben még az alaposabb utána olvasás ellenére is kimarad pár. A lore bitang erős, de a történet (a karakterek, a párbeszédek, az események felépítése) meh, mondhatni, hack'n'slashre szabott, viszont akadnak erősebb érzelmi csúcspontok, és sokszor csak a helyszín hangulata adta a pofonokat (Lyendell, vagy az ugrabugrálós katakombában a halott/haldokló kereskedők, éneklő hárpiák).

Ha ezzel megbarátkozik a játékos, és elkezdi nézni Vaatividyát, esetleg mellé a Souls Mate VOD lore-throughját (nálam most ez van terítéken), akkor egészen bele lehet pistulni ebbe a világba.

Melankólia a köbön.

Olyan gyenge vagyok, hogy még a soulslike közösség tajgetoszáról is kiutasítanának, és a git gud hallattán a péklapáthoz kapok, de ennek ellenére már 3x végigmentem rajta, szerintem is menne neked!

Teljesen idegenkedtem én is a játéktól, de gothmog annyit beszélt róla, hogy gondoltam, kipróbálom, és sokszor voltam vele úgy, hogy most hagyom abba, ez egy pénz- és időpocsékolás volt, de aztán mindig visszatértem.

Az a helyzet, hogy rengeteg részt simán végig lehet legálisan csalni, akár azzal, hogy
- kitapasztalod, hol akad be a boss a pályába (a tűzóriást még egyszer sem győztem le tisztességes harcban, és már nem is szégyenkezek miatta),
- hová nem ér el a hatósugara,
- távolsági harcnál mekkora kört tesz meg a sárkány, mikor fordít hátat, hogy biztonságosan meg lehessen kínálni pár lövedékkel,
- bátran használod a summonokat, és fejleszted is őket (megoszlanak a vélemények, a Mimic az egyik legütősebb, de vannak bossok, akiket a távolról lövöldöző Latenna segítségével győztem le),
- varázsló vagy, és kellő távolságból atombombázod le a népet.

Tehát ha nem állnak tőled távol a fenti stratégiák, akkor nem kötelező közelharcban kitanulni minden egyes ellenség teljes movesetjét (amúgy persze a többségét óhatatlanul megtanulod, de nem muszáj mondjuk 50x nekifutni Maleniának, hogy felfogd a waterfowl dance minden csínját-bínját).

Az elején biztosan csetleni-botlani fogsz (magamból indulok ki), de hamar rá lehet érezni olyan szinten, hogy megjönnek a sikerélmények is. Plusz, mint shadowguard is írta, a summonok képében olyan segítséget kapsz, ami átlendíthet majd a legnehezebb harcokon/legidegesítőbb bossokon is. (Egy fullosra húzott mimic pl. még mindig le tudja szólózni a bossok egy részét, de a legkeményebb bossokat is trivializálja.)

Én anno, amikor január elején nekiindultam az első végigjátszásnak, kb. kétszer abbahagytam pár napon belül, de valami mindig visszahúzott egy, maximum két nap után. Majd végül elkapott a gépszíj, és végigrepített a játékon. Amit követett a Dark Souls 1 remastered, majd a Dark Souls 3, és most újra itt vagyok az ER-ben. (Csak sokkal ügyesebben, és iszonyat élvezet így a játék, hogy nem parázok, hanem bárminek neki merek menni, és ugyan néha jön a kijózanító pofon, de többnyire meg is oldom azt röhögve/elsőre, summont most már csak elvből sem használva, amikkel anno megszenvedtem rendesen.)

Viszont arra készülj fel, hogy ez nem az a klasszikus rpg lesz történet és karakterek szempontjából. Most nincs időm kifejteni, de nagyon röviden:
- brutális részletességű háttérmitológia, abszolút kidolgozott világ
- de ezt inkább tárgyleírásokból és a "saját nyitott szemeden" (a látottakat értelmezve) keresztül követheted csak, mert a feledhető npc-k zavarosan hablatyolnak, nincsenek igazi, klasszikus értelemben vett side questeket, nincsen igazi történet.

Aribeth majd biztosan jobban leírja, ha ide téved, és lesz rá ideje.

Ezzek csak azt akarom mondani,m hogy ha Dragon Age vagy BG jellegű élményt vársz, csak hardcore harccal, akkor csalódni fogsz biztosan.

Mindenesetre ez az a játék, aminek akkor érted meg a történetét és a hátterét, ha részt veszel egy kb. 15-20 órás Vaatividya "kurzuson" a youtube-on.

Endure. In enduring, grow strong.

Szerintem is adj neki egy esélyt. A From játékai közül ez a leginkább kezdőbarát cím, rengeteg könnyítést kapsz a játékban.
Az idézések hatalmas segítséget adnak egy kezdő játékosnak, ha valahol elakadsz simán el lehet menni másfelé is és ha nem akarsz elsőre vakon játszani akkor akár a legelején is össze lehet szedni olyan cuccokat, amikkel simán eljutsz endgame-ig is.
Van pár komolyabb ellenfél, de azok nagyrészt opcionálisak vagy annyira a végén vannak, hogy addigra már akaratlanul is szedsz magadra némi skillt.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Szerintem egy esélyt adj neki. Ez nem roguelike, nincs túl nagy progress-esés. És tényleg, egyáltalán nem nehéz. Oké, van időnként megakadás, de az sem vészes.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Irigykedve nézek be a topicba néha-néha de sajnos tudom jól, hogy ez nem az én játékom. Git gud helyett nekem csak git engri menne. Valóban jó az a high amikor a fej többszöri falba verése után hallott reccsenés a tégláé (Hades volt ilyen utoljára) viszont ennél a műfajnál a koponyám előbb adná fel a harcot.

A Kaiden zsoldosok mellvértje még hiányzik (sisak, lábvért és kesztyű már van - utóbbiból kb. fél tucatnyi is...), de már két dismounterrel a kézben szaladgálok! Ez sem rossz, és még a staminát sem eszi annyira durván, mint gondoltam volna elsőre: lassan el is kezdem szisztematikusan bejárni így Limgrave-et.
Azután majd meglátjuk milyen fegyverek akadnak a kézbe. (Arra emlékszem, hogy Weeping Peninsula végében a helyi legacy dungeon főellenfelénél volt pl. egy ilyen "trónok harca" böhöm nagy kard.)
MIndenesetre olyat keresek majd, aminek a movesetje is jó/változatos. (Pl. nem csak fentről lefele üt kicsi hitboxszal, hanem van keresztbe vagy legalább szögben vertikális vágás stb.)

Mindenesetre emlékszem, mennyire fostam ellenfelektől anno a végigjátszásnál, főleg az elején. (ER volt az első ilyen játékom). Most meg gyalog lerohanom a lovasokat, simán betámadom a trollvontatta karavánokat, nagyjából mindennek eszelős módjára megyek neki (A Tree Sentinelnek azért még nem kellett volna, bár majdnem meglett elsőre is, alap fegyverzettel.)

Endure. In enduring, grow strong.

Ajánlom Guts nagy kardját akkor magábanm, az elég jó str fegyver és mellé lehet variálni rajta az Ash of War-t. Meg ha az ember tudja hol van akkor cirka 10 perc alatt megszerezhető, ha megvan a ló.
Vagy ha valami igazán nagy fegyver kell akkor a Giant-Crusher, az pure str alapból. Rá kell rakni egy Cragblade-et, felbuffolni és mindent összerogyaszt. Én a Bestial Sanctum előtti fekete vízköpőt fektettem el vele folyton.

Az a jó ebben a kétfegyveres felállásban, hogy a lassabb ellenfelek egy része nem tud velem mit csinálni. Sima lovagokat folyamatosan megszakítom vele, a pajzsosoknál egy lehelettel gyorsabb vagyok, hiába riposztozna én előbb ütök és még a kardlábú cicák is stunlockban vannak. Az omenekkel kell vigyázni a nagyobb dögök közül, mert aminek van szarva az csak minden második lendítésbe szakad bele.

Mondjuk nekem sokadik végigjátszás, én már szeretek kísérletezni a fegyverekkel Nem tudom pontosan, de olyan 10 sima és nyolc somberes fegyver van, amit ki lehet maxolni, de a Vér urához is elég volt a +20as halberd (a pizzavágó +9) .

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Nekem az már túl hardcore felállás
Én megelégszem majd egyetlen nagyobb, de jól használható, és lehetőleg burális poise damage-et kitoló cuccal.
Bár egyelőre most a Kaidan zsoldosokat abajgatom, mert jó lenne a páncéljukat (jól néz ki) és a fegyverüket (dismounter, alias murakumo) kifarmolni. Utóbbira kíváncsi lennék, és ha bejön a movesetje, akkor addig el is héderelnék vele, míg valami frankó, jól skálázódó tiszta str fegyót meg nem találok. (Viszont az első végigjátszásom ~felében a Bloodhound's Fanggel mentem, ami szintén quality-ra optimalizált curved greatsword, és ezt azért nem ismételném meg.)

Ja, meg most úgy akarom végigvinni, hogy a mellékküldetéseket is letolom rendesen (amihez persze olvasnom kell folyamatosan, mert a játék mindent megtesz, hogy obskúrus homályban maradjon ezek legtöbbike, vagy legalábbis elcseszd őket valahol fél- vagy negyedúton.)

Endure. In enduring, grow strong.

Hát, az én buildemet leginkább strength/endurance-ként lehet leírni
Ha nálam van Guts nagy kardja és mellé a Grafted GS-t is beteszem akkor még a nagy köcsög medálja mellett is csak limitált lehetőségek vannak a páncélt tekintve. Szóval most str60, endurance 55
Mondjuk most kifarmoltam a köpenyes banished armort, már ebben maradok a végéig (két mob dobhatja csak... vicces).

És a Vér ura is meglett elsőre... Hiába a nagy arc meg a nihil, a pizzavágó előtt mindenki térdre rogy.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Indítottam először egy warriort, és nagyon tetszett a dual scimitar mozgássorozata is. Az már kevésbé, hogy a legalapabb pajzsos katonákkal is táncolgatni kellett, mert ha pajzsra ütsz, staggerelődsz + iszonyat kicsi a reach. Persze simán lementek, megsebezni sem tudtak, de a vele párhuzamosan indított Hero a két kézre fogott fejszéjével (most már Lordsworn Greatsworddal)... azért ég és föld a különbség...

A dexes build valószínűleg valami jó státusz effektet toló fegyverpárossal, amik persze a scimitarnál erősebbek, baromi jó élmény lehetett. De ez a rövid próba egyből visszahúzott az eredetileg kinézett str/faith vonalra. (Ami lehet, pure str lesz a végén - majd meglátom.)

Endure. In enduring, grow strong.

Azért a két colossal weapon is vicces, amikor futásból meglendíti a karakter. Vagy ugrásból, ott a poise-t is jobban roncsolja, csak sokkal nehezebben szedi magát össze a karakter.
Viszont kedvenc Maleniat nem fogom ilyesmivel bántani, oda már be van készítve egy Giant-Crusher, azzal fogom agyonkalapálni

A dual twinblade-ben ellenben a moveset az, ami nagyon tetszik. Most is ránéztem, mintha táncolna a karakter

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Nekem végül Hero lett
Az ER-ben valahogy sokkal jobb érzés egy két kézre fogott ütős fegyverrel ugrásból odab*szni.

Togethaaaaa barátunknál: totál véletlenül jöttem rá, de mondtam, hogy bolondbiztos easy módszer ellene

Endure. In enduring, grow strong.

A vicc kedvéért megnéztem ma Rikárdót én is a Serpent hunter nélkül... Hát izé, azt hiszem idáig mi csináltuk rosszul és gothmog rájött a megoldásra.
Egyik kezemben egy frost-os golem halberddel, másikban a hűséges pizzavágómmal bekocogtam a pocakja alá és az első fázist röhögve megoldottam egy estussal. A második kicsit macerásabb volt, mert kétszer is eltolta a koponyás hülyeségét és olyankor futni kell, de egyébként röhögve lehet állni alatta. Bármi többet sebez, mint a láva...

Egyébként a twinblade nem hülyeség Én tervezgettem egy dual twinblade-es, dex/arcane karaktert anno, csak sosem jutottam el odáig. Az a baj, hogy a második pengét sokára lehet csak megszerezni.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Azt hiszem, ha hazamegyek a melóból, felrakom az Elden Ringet, és kezdek egy dexterity alapú, dual wieldes warriort.

Ugyan str/faith karaktert terveztem az ER visszatéréshez, de az a helyzet, hogy a DS3-ban újbóli végigjátszásra indított dual twinblade-es mercenary egyrészt igen megtetszett játékstílusra, másrészt viszont túl gyors lenne ez az újbóli DS3 végigjátszás, mert túl jól emlékszem még mindenre, és így valahogy ez már nem olyan élmény.

Ennek lett az eredője, hogy akkor ER, viszont twinblade mercenaryval, izé, dual scimitar warrior karakterrel...

Endure. In enduring, grow strong.

Gyorsan a végére is értem, és korábbi esküdözéseimmel ellentétben készen állok a DLC-re.

Rettenetesen katyvaszosnak tűntek az NPC-k és a cutscene-es bossok szövegei az első végigjátszás során, de kellő mennyiségű VaatiVidya videó után a második-harmadik körre már egészen érthetőek voltak az események (illetve végre eljutottam odáig agyban, hogy igen, talán rendszeresen el kell olvasni a tárgyleírásokat is).

Első NG+, a Lord of Frenzied Flame befejezés kipipálva.

Nagyon élveztem ezt a végigjátszást is, főleg, hogy már csukott szemmel tudom sok helyen, hogy mi merre, illetve mikor mit érdemes csinálni.

Azonban ebben a körben jöttem csak rá, hogy mennyire megszívattam magam azzal korábban, hogy elsiettem az Erdtree felgyújtását (akkor épp idegben voltam a tűzóriás miatt, és nagyon szerettem volna a végére érni a játéknak), mert most kezdhettem elölről egy csomó szálat. Ahhoz, hogy el tudjam intézni a Deeproth Depthsben kimaradt sárkányt, végig kellett vinnem a Fia szálat, ahhoz viszont ismét bele kellett keverednem a Ranni sztoriba, Caria Manor, Redmane Castle, Nokron, a két gargoyle, a liurniai felfordított torony stb.

A Frenzied Flame-hez pedig ismét végigkeringtem Leyndell nyomorult csatornáit. És azon röhögtem már kínomban, hogy amikor először jártam a katakombákban, akkor első próbálkozásra hiba nélkül végig tudtam ugrálni a lefele vezető utat, tegnap viszont vagy huszonötször meghaltam a parkourkodás közben. ¯\_(ツ)_/¯

Már csak a legegyszerűbb, mondhatni, basic bitch Elden Lordos befejezés van hátra, ezért erre is indítottam egy újabb menetet (Journey 3). Rohanva hamar el lehet jutni a végcélig, de érezhetően erősödnek is az ellenfelek minden ng+ban. (Szerk: jólesik azzal kezdeni, hogy azonnal elkenem a Grafted Scion száját.)

Nekem a "virágzással" egyszer sem volt gondom, már elsőre sem. Amikor beindul, hogy becsapódjon, elgurulni, majd mint a veszett, úgy hátrálni. Így elkerülhető a becsapódás okozta sebzés, és a rot méter sem megy fel a maxra.
Amivel engem megszívatott rendre phase 2-ben, az egy hirtelen felugrás és becsapódás volt, amivel elvileg egy szűk sávban keveri fel a rotot (de az viszont kb. instakillel, ha ott állsz). De hogy ezt történik, azt csak külső videóból vettem le, mert egyébként az első két-három ilyen halálnál azt sem értettem, hogy mitől haltam meg hirtelen... (Folyamatosan ott van körülötte a pillangó effekt-kavalkád, ami baromi zavaró ebből a szempontból.)

Endure. In enduring, grow strong.

Én máshogy emlékszem, de lehet azóta patcheltek rajta. Első végigjátszásnál vakon mentem rá és 4-5 Aeonia általi halál után egyedül úgy sikerült megoldanom, hogy feltettem a hátamra egy pajzsot, bármennyire is b*zis és amikor virágozni kezdett magam elé kaptam. A becsapódás és a robbanás is 100%-ban fizikai sebzésnek számít, simán lehet nullázni megfelelő pajzzsal, csak a rot volt kellemetlen. Viszont így 3-4 további próbálkozásból lement.

Második körben már néztem tippet, hogyan is kellene ezt "helyesen" megoldani. Más kérdés, hogy ott újra kellett tanulni az egész harcot, mert egy katana jelentősen gyorsabb, mint 2 colossal GS (meglepő, ugye? ) és utóbbival sokkal kevesebb lehetőségem volt megütni.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Gratulálok a mimicknek! (Na jó, neked is ).

Egyébként phase 2 kezdeti "virágzásnál" bármerre gurulhatsz/ugorhatsz/szaladhatsz, csak az időzítés és a távolságnyerés a fontos.

Ahol viszont tényleg felé érdemes dodge-olni, az a waterfowl dance utolsó (4.) ide-oda nyiszitelése. Ott, ha nekidodge-olsz, szerencsés esetben a csapkodása holtterébe kerülsz.

(Hű de utálok mobilról írni - vagy 5-6 elütést találtam, de tuti maradt még a szövegben...)

Endure. In enduring, grow strong.

Ma már elég bátornak és kipihentnek éreztem magam ahhoz, hogy visszamerészkedjek Miquella pengéjéhez, és bakker, nem gondoltam volna, hogy a Ranni's Dark Moon tényleg ennyire odabaszó varázslat, gyakorlatilag másfél perc alatt szétkaptuk őt a mimickel. Szóval végül hasonló Malenia élményem volt, mint gothmognak, csak nálam INT builddel.
(Persze ehhez kellett az a csalás/jelentős könnyítés, hogy nagyrészt a mimickel volt elfoglalva, és mindketten a holdakat lövöldöztük rá, amiktől mozdulni is alig tudott.)

Na meg végre megtanultam, hogy a phase 2 kezdetén Malenia FELÉ kell kurva gyorsan gurulni.

Nem nagyon szoktam vágatlan játékstreameket nézni, de ha igen, akkor azt szigorúan munkaidőben hallgatom háttérzajként.

Malenia miatt néztem bele én is, mert amúgy inkább játszom, minthogy mások játékát bámuljam (az luxus lenne a játékra fordítható időmet tekintve). Máskülönben én bírom őket, úgyhogy ha engem érdeklő játék van soron, azért bele szoktam lesni (beletekergetni youtube-on), hogy mit szerencsétlenkednek
Meg van egy csatorna, ahol mókás stílusban össze szokta vágni valaki a legjobb pillanatokat, némi extra hanghatások kíséretében. Na, azt ER-nél pl. végignéztem.

Endure. In enduring, grow strong.

Azt én is megnéztem, pedig az ER előtt nem néztem videójukat időtlen idők óta. Már nem szórakoztat a streamjük rég. A “Hagyd már abba, Oszi”-n viszont nagyon felnevettem.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Minden tiszteletem, ha végignézted! Én csak beletekergettem némi kárörvendő röhögcsélés közepette

Endure. In enduring, grow strong.

Múlt héten végignéztem azt a videót, és minden tiszteletem Pistinek, hogy 1,5 óráig próbálkozott (oké, tartott még a stream, muszáj volt), én 20 perc után kiléptem nyalogatni sebeimet.

No, mi történt? (Költői kérdés: legutóbb thevr Pisti másfél órán át próbálkozott nála, de Malenia minden alkalommal Pisti saját moonblade-jével végezte el hősünkön a prosztatavizsgálatot... )

Endure. In enduring, grow strong.

Na jó, mára pihentetem Maleniát és az idegrendszeremet is... (GoW Sigrun flashbackjeim vannak)

Az első fázis könnyű (mimickel, persze), de a második fázisban, amikor odabassza magát a földhöz, akkor minden második próbálkozásnál ott maradok.

Ez ilyen

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Mint egy rossz drogos: pár napja megint visszaraktam a játékot, és pipálgatom ki a legendás talizmánokat, summonokat, a kimaradt bossokat, illetve próbálom túlélni a Haligtree-t.

Bossok: Elemér szörnyű volt, de a mimic lefoglalta (nincsenek elveim, hogy majd egyedül megküzdök ilyenekkel, az atyaúristent is leidézném, ha lehetne), NagyMógnál egyszer beszoptam a nihil-nihil-nihilt, de legközelebb a képébe nyomtam a Comet Azurt, kábé így. Amúgy csak a fősztori vége fele, Farum Azulában tudatosult bennem, hogy a pár másodpercig végtelen FP-t biztosító Cerulean Hidden Tear, a Comet Azur és a maxra felfejlesztett varázsbot hármasával még a tree sentineleket is oneshotolni lehet. Persze ezt is jól kell időzíteni, mert ha ugribugri az ellenfél, akkor ki tud szabadulni a sugár hatása alól, de a legkellemetlenebb rohadékokat ezzel sikerült elintézni.

Beleértve Placidusaxot is, nála az volt csak a bosszantó, hogy halál esetén rohadt messze volt a legközelebbi grace.

Nekem a gargoyle duo volt anno az első boss, amit jó pár próbálkozás után egyszerűen hagytam a fenébe azzal, hogy majd később, mert ezt most így kb. esélytelen. (Karomfegyverrel voltam, ami alig sebzett rajtuk, és summonként csak egy 4. vagy 5. szintű demihuman bandát tudtam bevetni ellenük, akiket az első méregfelhő azzal a lendülettel "el is fújt".)
Azután, kicsit izmosabban visszatérve, alaposan bebüntettem őket

Viszont a fekete gargoyle-ok (black blade kindred vagy hasonló nevűek?) borzasztó kemények voltak. A beastmen előtt álldogálló is, illetve a havas tájra átmenetben megjelenő is. Ezeknél elég volt egy másodpercnyi mélázás vagy rossz dodge, és egyszerűen bedarálták az embert.

Szerk: Maleniánál az első fázis nekem már kb. a harmadik próbálkozásra pöpecül ment - talán egy-egy bekapott ütéssel le tudtam ütni a másodikig. Ott viszont rendre beszívatott a felugrásból lecsapódva rot-felkavarással. (Nem a virágzásra gondolok, hanem amikor csak karddal előre odaveri magát a földhöz. Az első három alkalommal nem is értettem, hogy mibe halok bele ilyenkor, mert a rohadt pillangóaurájától nem is láttam, hogy mit kellene látnom ilyenkor. Azután volt ott is a waterfowl dance neki, meg a másolatok idézgetése. Én meg úgy voltam, hogy már szeretném végigvinni a játékot, szeretném befejezni, időm sem volt akkor éppen végtelen mennyiségben játékra, úgyhogy jöjjön a mimic! Utána kicsit meh érzésem volt viszont, mert így még minibossnak is gyenge lett volna. Az első fázisa szerintem fél perc sem volt, úgy szétkaptuk.)

Endure. In enduring, grow strong.

A kicsinél én sem. A nagynál meg mondom, én azt hittem brutál durva lesz. A videó végén látszik is, hogy csak állok és lesek.

Malenia amúgy nekem Mimiccel is volt vagy 30 try. Nem tudom megmagyarázni, rajta kívül csak a Valiant Gargoyle volt 5+ talán, de az vagy 40. Ott ofc nem volt még Mimic.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Oh, wow.
Sose láttam kontextusban és a poén, hogy így kerestem rá és azonnal kidobta.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Kiegészítés: igaz, én a két Mohgot nem is "Csengetett, Mylord?" módban kezdtem/csináltam!

(Maleniánál végül én is bevetettem a mimicket, mert a második fázist nem volt türelmem begyakorolni... Bár kicsit megbántam utólag, mert ketten úgy szétkaptuk szerencsétlent, hogy talán még másfél percig sem tartott a harc. Fene tudja, lehet, hogy a mimicem le is szólózta volna, ha hagyom)

Endure. In enduring, grow strong.

Erről mindig eszembe jut az a színésznő, aki Stephen Colbert műsorában éveken át eljátszotta Melania Trumpot, pl. itt, és a fejemben vaskos szláv akcentussal visszhangzik, az "I am Malenia, blade of Miquella".

Gothmog, tegnap pont a csatornarendszert vittem végig, engem is kiidegelt az a része, amikor ugrálni kellett lefele a kriptába (a Frenzied Flame rejtekhelyéig), és csak az járt a fejemben, hogy ha most elrontok egy ugrást, és emiatt újra kell kezdenem öt teremmel odébb, akkor még a gépet is kidobom az ablakon.
Viszont ennek a pályának is voltak szép részei, bírtam, amikor a békésen zenélő ellenfelekbe ütköztem, szegények csak próbálták átvészelni a mindenség által rájuk kényszerített végtelenített, borzalmas létüket a sok tucatnyi már halott társuk között, erre jött egy idegbeteg Tarnished, aki elrontotta a napjukat.

Ez nem Pókember, ez az Invincible képregényből van.

' forever blue !

Bakker, és tényleg újra csak rosszul írtam
Nem tudom, amikor gyorsan gépelek, valamiért automatikusan elírom...

Endure. In enduring, grow strong.

Megölsz ezzel a Melaniaval

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Szó szerint kivéreztettétek a mimickel! (Azért ment le olyan gyorsan. A vérzésre - ironikusan - elég érzékeny a vér ura.)
Melania után én is kipróbáltam egyébként a fegyverét és a Waterfowl Dance-t (én Godfrey-nál), de engem is lekaptak a levegőből rendre, így nem erőltettem a dolgot.

Nálam mini-Mohg talán elsőre lement, de a "valódival" megszenvedtem. Volt pár ráfutásom. Emlékszem, ment a nihil, nihil, én meg arra az ütemre próbáltam szlopálni a gyógyitalt

Endure. In enduring, grow strong.

Na közben megtaláltam.
Volt unus is, tévedtem.
De tényleg vicc volt. Főleg úgy, hogy teljesen rosszul is csináltam, asszem egyből Malenia (nem Melania ) után jöttem, és a speckó Ash of Wart spammeltem.

Mini-Mogh sokkal keményebb volt.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Én anno használtam Moghnál a Mimicet, és Malenia után mentem oda. Nos nekem az a Pókember meme élményem lett, hogy bementem, totál rákészülve lelkileg, hogy ez valami iszonyat kemény lesz, és azt hiszem a Duo!-ig jutott, mire meghalt. El se akartam hinni.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Altus Plateau az őszi színeivel és Leyndell a szomorkás bukottsága érzésével és bizonyos értelemben vett kihaltságával volt a kedvencem a játékban. Illetve Nokstella is nagyon tetszett még az egyediségével és "idegenségével".

Szerk: a Leyndell alatti csatornarendszert viszont rühelltem. Hogy én mit bolyongtam ott, mire eljutottam Mohghoz. (Legalábbis a demó verziójához, nem pedig a Tres! Duo! Unus! Nihil! Nihil! Nihil! óbégató 1.0-ás változatához. Mert utóbbi persze nem ott volt.)

Endure. In enduring, grow strong.

Ja igen, ezt a hárpiás videót csak most néztem meg, szuper, a Liurniás éneklő denevérhez (?) hasonlóan.

Az Altusra a főlifttel mentem fel, mert beszereztem az ehhez szükséges medálokat, így ez az útvonal kimaradt. Viszont az egyik Carbotos videóban viszont láttam az éneklő hárpiát, és utána is akartam nézni, hogy ez mégis mi.

Elolvastam a latin szöveg fordítását is. Baromira szép és melankolikus helyenként a játék, emlékszem, hogy Lyendellben ütött még meg nagyon a zene és mellé a kihalt város látványa.

Igen, olvasom a szomszéd topikot, jó játékot! Érdekesség, hogy annyit beszéltem az ER-ről az egyik baráti körömben, hogy az egyikük kezdésnek megvette a DS3-at, és ő is be szokott számolni a haladásáról. Majd összevetem az élményeiteket.

Ma még búcsúzóul, becsületből mentem pár kört, pl. kitakarítottam a Subterranean Shunning-Groundsot (és elvileg, talán rákerültem a Frenzied Flame vonalra), megcsináltam egy fejtörős tornyot és egy kazamatát az Altus Plateaun, aztán nekiugrottam a Haligtreehez vezető Evergaolos feladatnak, de két meggyújtott jelzőtűz után abbahagytam.

Láttam már több Malenia harcos videót, és a scarlet rotos fázisa felidézett bennem kellemes emlékeket a Lake of Rotról meg a caelidi rothadást árasztó leheletű sárkányról, és ezek miatt is döntöttem úgy, hogy ennyi elég volt nekem.

***

Más: olvasgattam itt-ott, és egy fórumbejegyzés ébresztett rá arra, hogy George R. R. Martin nevének kezdőbetűivel kezdődik az összes isten és félisten neve a játékban. (A hivatalos magyarázat szerint teljesen véletlenül alkották meg így Miyazaki és Martin a karaktereket.)

G - Godwyn, Godfrey, Godrick

R - Radagon, Rennala, Ranni, Radahn, Rykard

M - Marika, Malenia, Miquella, Mohg, Morgott/Margit (+ Melina)

***

A neten ment a poénkodás, hogy az első két sztori boss neve MarGIT és GODrick -> ebbe nagyon hunyorogva beleolvasható a Git gud.

Grat!

Én úgy voltam az ER-rel, hogy másfajta élményt adott, mint amihez hozzászoktam (klasszikus cRPG-k és "diabloid" akció-RPG-k): sok mindenben kevesebbet (vagy éppen semmit), de ami újdonságot behozott, azt én baromira élveztem és nagyon bejött ez az egész dolog úgy, ahogy van. (És egy idő után egyre kevésbé zavartak az említett "kevesebbek" és "semmik".)

Azért míg Melaniára rá nem próbálsz (és el nem jutsz odáig, mert amúgy már maga az a Haligtree terület is egy taknyosra sz***tós valami), addig nem mondhatod el, hogy tudod, hol lakik a magyarok úristene!

Off: Én a Dark Souls 3-mal játszom éppen. Hát, nálam ez kb. mindenben veri az ER-t. (Eddig valamennyi terület/pálya egyedi, végletekig/ötletesen megtervezett, a fantasztikus művészi megvalósítás miatt döbbenetesen hangulatos látvány, remek zenék (tényleg)... és persze tele genyóságokkal) Egyedül a szabad, tágas világ, ami nincs benne, de igazából a kisebb, "kötöttebb" pályákon is rengeteg felé elmehetsz, gyakorlatilag elég összetettek, "sokfelé ágazók" ezek. És nem utolsósorban a történet is érthetőbb (egy fokkal - magyarán zűrzavaros, rébuszokban elbeszélős, de mégis valahogy "átláthatóbb").

Endure. In enduring, grow strong.

Elden Beast és Mari-gon letudva, nem volt egyszerű, de a Fire Giant jobban megszívatott. (Ő annyira felbosszantott, hogy végső elkeseredésemben kipróbáltam a netről egy "ejtsük csapdába a sziklák mögött, és távolról lövöldözzük le" trükköt-programhibát, ami mindkét fázisban működött. Mindegy, csak túl akartam már jutni rajta.)

A napokban alaposan utánanéztem az egyes befejezéseket, mérlegeltem, és a Rannisat választottam. Még a napmaszkos csávó és a kakamatyi féle befejezéseket választhattam volna a default Elden Lord mellett, a Frenzied Flame-es és a Fiás vonulatokat már nem volt kedvem végigvinni.

Lenne még mit csinálni, több helyen nem jártam, több kicsi NPC szála nyitva van, hátra lenne Elemér, Malenia, több gigasárkány, de ez idáig olyan intenzív (és fantasztikus) játékélmény volt, hogy teljesen leszívott mentálisan. Mondhatni, a sárga megszállott madness jelzőm maxon volt az elmúlt hetekben.

Ezért úgy érzem, hogy a DLC-t már csak összevágott streamen fogom megnézni.