Nekem abból van elegem, h például az OTP vezér tegnap azt nyilatkozta, h ő igazából a 2016-os EB-ra akar kijutni ill az a cél. Amennyiben ebből indulok ki, akkor megkérdezem tőle, h most mi a célkitűzés. Egy szoros 3.hely? Na elmegy a csába. Vagy már érzi, h nem lesz meg a 2.hely és előre menekül? Na ez a képmutatás. Tavaly és már elötte is úgy jellemezték-becézték a válogatottat, h a Szerethető. Persze értem én a szó és a csapat összefüggését. Persze szeressünk de ne csak akkor amikor megy a szekér v ha relatíve jó játékkal kikapunk. Mint például a Hollandok elleni kinti 5:3-as meccsen. Felvállaltuk, rúgtunk 3-at idegenben a nagy hollandoknak. Igaz többet kaptunk, de az a meccs lehetne az etalon. Rasta mondta, gyáva népnek nincs hazája. Tegnap nem is volt. Mikor érjünk oda a 2.helyre ha nem most, amikor sem a törökök sem a románok már nem azok, akik 4-5-6 éve voltak. És mi sem vagyunk azok, csak hogy pont ellenkezőleg. Meggyőződésem, h ez a garnitúra önmagához képest a legjobb az uccsó 10 évben.
Viszont ha ez a csapat sem ér oda -mondom úgy, h a riválisok sem az igaziak- akkor bizony az van, h ennyit tudunk és ez az annyi Egervárival kiegészülve csak a szimpatikus bukta szerepére elég. És ez szomorú.
Visszatérve, igenis hibázott a nyuszi Egervári, h nem vállalta fel a 2 támadót. Mire számít? Hogy az ősrivális -de minden téren- otthonában hozzuk a hármat? Vagy adott még fél év reményt? Ez volt a cél azzal, h őrizzük az egy pontot úgy, h úgy mentünk törökbe, h kell a 3 pont? Ellentmondások sorozata.
Szeretem a csapatot viszont Egervárit csókolgassák halálra hétvégén a rokonai, a nyulak.
Soha ne vitatkozz idiótákkal ! Lesüllyedsz az ő szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal. (Woody Allen)