
Nekem elsősorban korosztálybeli okokból kimaradtak a 3 előtti Fallout játékok, csak videókat néztem róluk, ill. a wikia oldalon olvasgattam utána ennek-annak, leginkább a világgal kapcsolatban. De ezeket is csak aztán, hogy a 3 teljesen beszippantott, így nekem az volt az első FO élményem. Prekoncepcióim így nem voltak és nem is vártam a korábbiakhoz hasonló FO elemeket.
Az teljesen ízlés kérdése, hogy nekem a DC és környéke nagyon bejött. A fővárosi helyszínek annyira tetszettek, hogy a metróalagutakban lévő csatangolás se idegesített annyira. Amúgy sokszor simán el lehetett kerülni az alagutakat vagy csak rövid szakaszon kellett átmenni ezeken. Én soha nem gyorsutaztam, így az se érdekelt, hogy onnan nem is lehet.
Úgy alapból a betonpuszta is vmivel jobban bejött, mint a Mojave, de a DC már nagyságrendekkel jobban adta, mint Vegas. Ez a kaszinóvilág engem nem izgat és az se segített, hogy mindig le kellett adni a fegyvereket, ami rohadt idegesítő volt. Ez a "kis világi gengszterek és házon belül vagány csávók, de House-nak behódoló és a hazai pályát el nem hagyó" típusú családok nekem kicsit "olcsók" voltak.
Aztán a következő egyéni problémám az volt, hogy a 3-ban rohadtul bejött a BoS és az Enclave is. A karakterem egyértelműen előbbivel szimpatizált, de frakcióként nagyon ötletesnek láttam mindkét felet, a céljaikat, a megoldásaikat, a felszereléseiket, úgy mindent. A BoS-ből kirúgottak szerepeltetése is tök jó húzás volt. Tudom, hogy a régi FO-okban nem pont így működött a 2 szervezet, de ez nekem nem számít.
A NV-ban teljesen háttérbe szorul ez a 2 frakció, ráadásul a BoS igencsak inkompetensnek és morálisan megkérdőjelezhetőnek van beállítva, az Enklávéról meg szinte semmit nem tudunk meg. A helyettük lévők meg engem nem fogtak meg. A NCR elég sablonos és unalmas, szerencse, hogy összeálltak a ranger-ökkel, így legalább volt bennük vmi érdekes is. A Legion, House és YesMan meg hát...kicsit gyerekesek.
Mondják, hogy a NV nagy előnye, hogy a főfrakciók közt lehet választani és amúgy se minden fekete-fehér, hanem minden oldalnak megvannak a jó és rossz tulajdonságai stb.. Én ezt nem igazán láttam. House és YesMan érdemben eléggé a végén kerülnek képbe és érdemi ideológiájuk nincs. Robotokkal uralni a Mojave-t meg eleve nonszensz.
A Legion meg ugyan hogyan jöhetne egyáltalán szóba egy nem céltudatosan gonosznak szánt karakternél, amikor eleve azzal nyitnak, hogy porig égetnek egy falut és rabszolgákat szednek. Szóval hiába a NCR korruptsága, sok választás nincs, a játék is arra vezet rá, hogy legyünk velük jóban. A sztori 80%-a kb. ez és a végén feldobják, hogy hát akkor van másik 2 lehetőség is, ezek akkor már engem nem kecsegtettek.
Nyilván ez megint olyan, hogy ha vkinek a BoS-vonal nem jött be a 3-ban, akkor erősen frusztrálhatta, hogy csak a legvégén tud a másik oldalra állni, de akkor se igazán, inkább csak hallgatólagosan. Mivel én amúgy is a BoS útját akartam követni, így ez nem zavart.
Amúgy pont a frakciók rendszeréből is adódott pár ilyen váratlan következmény, amiről írtam. Pl. a BoS vezetője kitalálta, hogy soha nem jönnek a felszínre és csak bujkálnak, ami nekem nem tetszett. Első végigjátszásban le is váltattam egy másik góréra, aki fel akarta fedezni a kinti terepet is. Ennek következményeként nem tudtam teljesen elsimítani a NCR-rel való konfliktusukat és ha jól rémlik, akkor nem is vettek be a testvériségbe.
Vagy pl. én már nagyon hamar összerúgtam a port a Légióval, be is buktam vagy egy tucat küldetést emiatt, de ez annyira nem is nagy gond. Viszont a legvégén így nem dumálhattam a boss-szal. Nagyon meglepett, amikor láttam videókat arról, hogy Leganus-t nemcsak legyakni lehet, hanem beszélni is vele, nekem ilyen lehetőség nem adódott.
Azért a 3-ban is rengeteg nagyon jó és emlékezetes mellékküldetés volt. Pl. az, ahol a legjobb páncélt lehetett megszerezni, a harold-os, a menedékünkbe visszatérés, A Lincoln-szobros, Tenpenny dolgai, az android keresése, a hangyás témák stb.. És akkor a DLC-kről még nem is beszéltem. Vagy pl. a főküldetésben a Tranquility Lane vagy az elején a gyerekkor és szabadulás szerintem nagyon kreatív és ötletes megoldások voltak.
A NV-ban is vannak zseniális mellékküldetések, ez nem vitás, de nem érzem erősebbnek a 3-nál ezen a vonalon se. Ráadásul van pár kifejezetten idegesítő darab. A legjobban az ütött meg, amikor a szerelmeseket össze kellett hozni és a Boomer meg Crimson közt kellett oda-vissza járkálni, hogy 1-2 szót váltsak mindig 1-1 NPC-vel. Na az tipikusan olyan volt, amit logikusan meg lehetett volna oldani egyetlen oda-vissza úttal, de nagyon bénán elhúzták.
Az tagadhatatlan, hogy a NV sokkal testreszabhatóbb volt. A 3-ban csak modokkal lehetett az általad is említett motívumok jó részét behozni. Ami még nagy előrelépés volt, hogy a NV-ban már használhatóak voltak a társak, jött az XP akkor is, ha ők öltek és sokkal jobban voltak skálázva, mint a 3-ban. Meg ugye kaptak érdemi háttérsztorikat.
Nyilván a változatosabb és intelligensebb ellenfelek vagy a többféle nemcsak kiirtásra való frakciók nekem is tetszettek. Az már sokkal kevésbé, hogy alapból nem lehetett folytatni a játékot a főszál után (a 3-ban a BS DLC-vel igen).
Amúgy nekem még a barátságos szupermutánsok tetszettek nagyon. Jó volt, hogy nemcsak 2 olyan példányuk volt szétszórva a nagyvilágban, akiknek nem kellett egyből golyót kapniuk. A Nightkin-ek behozatala is ült.
A NV-ból még a váratlan és random szituációkat hiányoltam. Szinte minden le volt szkriptelve és sokkal kevesebb volt a meglepetés vagy az az érzés, hogy egy élő és önmagában működő világban vagyok. Minden végigjátszás szinte determinisztikus és ugyanaz történik, csak rajtam múlik minden. A 3-ban ez ugye nagyon nem így volt.