Mi a hobbitok?

Aha. Akkor úgy látom te se naon nézel meg sok filmet többször. A többi meg így van ahogy írtad. Meg ugye vannak olyan filmek amik hozzátartoznak az alapműveltséghez.

A filmre ne úgy tekints, mint egy szórakozás, - hanem mint művészet!

Jó, hogy vannak 1x-szer -vagy éppen 1x-szer sem- nézhető filmek, de azokról természetesen most én nem beszélek. Meg úgy egyáltalán, nem is ez a lényeg: van, aki a zenébe szerelmes, folyton szól körülötte, dúdol magában valamit, jár a lába a ritmusra, ilyenek. Aki "filmbuzi", az meg képekben, jelenetekben gondolkodik, azokban éli az életét, általában erősen túlszaladt képzelőerővel megáldott embereknél alakul ki ez a "betegség"

Nem is annyira a filmek sokadjára történő megnézését értettem én ezalatt az őrület alatt, hanem az új/régi filmek megismerése iránti vágyódást, azt, hogy ne csak nézze az ember, hanem lássa is, sőt megértse, mit akart a rendező (pénzt, vagy pénzt és üzenni valamit)

"Jeti, add ide a bőröd!"

Jogos. Én is elismerem mindezt. Én vannak filmek amikről én sem tudok leszállni. De azért sajna sok film van ami 1x nézhető vagy szar, nem? pl nekem a bond filmek a kedvenceim.

A filmre ne úgy tekints, mint egy szórakozás, - hanem mint művészet!

/Remélem nem baj, ha nekem ennek ellenére is a filmek. Nézni őket, olvasni róluk, összehasonlítani cikkeket, fordítani kritikákat, fórumokon vitázni róluk, gyűjteni őket, neten keresgélni a legjobb vételeket, díszdobozos/exkluzív kiadványokra gyűjteni, lexikonokat olvasni róluk, filmtörténelmet lapozgatni, kivesézni egy rendezőt, beletanulni a -rendkívül bonyolult- forgatókönyvírásba, átlátni, hogy készül egy film, werkeket nézni... stb.

De World of Warcraft-ezni is szeretek! (bár az igazi fanatikusoktól messze vagyok, 1-2 óra naponta, vagy éppen semmi, ha nincs kedvem, vagy eszemben sincs)

"Jeti, add ide a bőröd!"