Eurovíziós dalfesztivál

S azt se felejtsük el, hogy milyen baromira alacsony színvonalú emberkéket küldtek a németek, brittek. Pediglen alighanem Európában pontosan hogy a brit popzene messzemenőkig a legismertebb, mint ahogy úgy ált. a világon is jól teljesít, s a német is elvan egy ismertebb európai szinten. Node kit is küldjenek ide? Nagy sztárok nem jönnek, nem jöhetnek, ótvar nagy baromság lenne részükről, meg mindek is, ígyhát jön az alja. Avagy aki éppen tehetséges, és szerencséje is van, de jelen esetben az angol produkció több volt, mint harmatgyenge.
Lehetséges, hogy most nyert a szerb formáció, nyomában az ukránnal és a románnal, de ez nem azt jelenti, hogy saját országukon kívül valaha is különösebben hallgatnák majd ezeket...

No, itt vagyok én is, kicsit vegyes érzelmekkel, de erről részletesen mindjárt. Elöljáróban annyit, hogy amennyire utálom a hazai Megasztár meg Megatánc meg Hiper-szuper-gigasztárok a jégen és hasonló produkciókat, na annyire nem igaz ez az ilyen nemzetközi vetélkedőkre. És tényleg JSF- (fiatalabbak kedvéért: Jeux sans Frontiers - Játék Határok Nélkül) -hangulata van az egésznek, amire még rátesz Gundi barátunk hangja is, de én azt a sajnos már megboldogult műsort is szerettem kicsinek, és mindig néztem.

No akkor, továbblépve magára a versenyre... Az egyik szemem örül, mert az egyik kedvenc dalom nyert, és a mi Magdink is szépen teljesített, a másik meg zokog, mert az ilyen ukrán majmokat és ehhez hasonlókat nem hogy a dobogóra, de még a nemzeti selejtezőig sem lett volna szabad engedni...

Nem is tudom, hol folytassam hirtelen. Annyira csábít, hogy belemenjek megint egy kis parttalan geopolitikai pocskondiázásba. Úgyhogy bele is fogok... Kezdjük a kontinens túlsó végén! Az alapító "Nagyok" (igen, cinikusan nagy kezdőbetűvel írva) így végeztek: 19. Németország, 20. Spanyolország, 22. Franciaország, 23. Nagy-Britannia. Ha ehhez még hozzátesszük a 18. svédeket és a 24. íreket, máris megkaptuk azt, hogy az amúgy kurva szar litván produkciót leszámítva minden tőlünk keletebbre lévő ország megelőzött minden tőlünk nyugatabbra lévő országot. Vicces, mi?... Na de akkor most gondolkodjunk egy kicsit! Valóban ennyire pocsék zenét játszanak Nyugat-Európában manapság, vagy valami más van itt a háttérben? És ha most vetünk egy pillantást Európa térképére, akkor rájövünk, hogy míg az oroszoknak kurva sok szomszédjuk van, addig az íreknek egy pár nagyságrenddel kevesebb. És még azt is megkockáztatom, hogy az ukránok, fehéroroszok és moldávok szíve nemcsak azért húz inkább Oroszország Anyácska felé, mert velük egy rokonságban nőttek fel, hanem egyszerűen a szláv szubkultúra úgy egyébként jobban megragadja őket, mint az ír népzene.

Ennyi szót elég is vesztegetni a nyugati országokra, úgyse fognak soha a büdös életbe eurovíziós dalfesztivált nyerni, amíg a Szovjetunió össze nem áll újra... Ami viszont a keleti blokkot illeti, nos itt a fentinek pont az ellenkezője igaz. Az ukránok jöhetnek akármilyen szar és botrányos produkcióval, az első 9-ből kizárt, hogy valaha is kikerüljenek, amíg nyomja őket az összes szomszéd tagállam, továbbá Lengyelország, Románia stb. És megint hangsúlyozom, hogy nem az országok közötti politikai szimpátia számít a szavazásnál elsősorban, ezen Gundi is meglepődött egyszer-kétszer, hanem effektíve a szomszédság. Az észtek odaadták a 12 pontot a velük most óriási vitában álló oroszoknak. A törökök 12 pontjukat, népirtás ide vagy oda, az örményeknek stb. Vajon miért? Hát azért, mert kurva sok orosz él Észtországban, és kurva sok örmény Törökországban. És amíg az ország maradék része többé-kevésbé ízlése szerint szavaz, addig ők egyöntetűen a saját nemzetükre, ami így elhúzza az egészet egy irányba.

Még egy valami, visszatérve inkább a produkciók zenei értékére, mintsem a földrajzi hovatartozásra. Szóval lehet, a hozzászokás teszi megint, mint mindig, de nekem valahogy az elődöntőből továbbjutott dalok szinte mindegyike jobban tetszett a rögtön a döntőben indulóknál. De talán mégsem bennem van a hiba, mert a 14 alapból döntős közül 8 ténylegesen a legutolsó helyeken végzett. Úgyhogy ideje lenne megreformálni a versenyszabályzatot is talán. (Na persze akkor a nyugat-európai országok a döntő közelébe se kerülnének, azt meg nem akarja senki, ugye?...)

Egy csomó mindent akartam megint, csak persze elfelejtettem közben. Na mindegy, megyek elolvasom a Molitva szövegét, aztán ha közben eszembe jut, akkor még írok. Amúgy ha valaki lemaradt volna, felvettem az egész műsort, lett összesen 11,4 GB. Hogy fejlődik a technika, két éve még csak videókazettám volt...

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.