Sziasztok! Látom jól beindultatok
Katonakötelesség:
Először is azt, hogy a háborúba ill. a Wehrmachtba való belépést a németek oldalán nem lehet beállítani úgy, hogy "különben gute nacht, ha nicht kommen". Viszont nagyonis fontos elem (tény hogy a kezdetleges koncentrációs táborokban volt olyan csoport német akik nem léptek harcba (azokat az illetőket halál várta), ők "elkéstek", az ügyesebbek és akiknek esélyük volt már a harmincas években elköltöztek Amerikába... És különben is ha a németek viszonylag nagy számban erőszakkal lettek volna behívatva akkor nem harcoltak volna olyan lelkesedésell a háborúban, ahogy azt tették...
Na de vissza. A helyzet azért egy kicsit bonyolultabb. Németországban az első vh. utáni időszak nagy nehézségeket okozott. Egy gazdasági és főképp politikai válság volt ez a németek számára. A politikában 2 lehetoség volt csak választható: a náci, vagy a marxista kommunizmus. Mivel Hitler utálta a kom.-ust (és nagyon jól rámutatott annak hibáira ), illetve rámutatott demográfiailag és iparilag Németország elnyomására (élettér elmélet) valamint nagy patriotizmusával (és jó propagandával), de nem utolsó sorban jó beszélokészségével megfogta a népet. Nos, Hitler hatalomrajutásával az emberek(pl. gyerekek) a következoket látták: Az utcán nem kellet félniük, biztonságban érezték magukat (ez fontos mert nagy káosz uralkodott mindenütt, amit főképp a komm. okoztak), a szüleiknek VOLT MUNKÁJUK, és nem kellet minden kis darab kenyérért annyit szenvedni. Az ország hirtelen fellendült technikailag, (rendeztek olimpiát is többek között), stb. stb. Most ki az aki háború esetén nem lépne be hazája oldalán? És ez fontos tényező- a legtöbb német nem ideológiáért, hanem HAZÁJÁÉRT lépett be a háborúba -egy, kettő- a későbbi zsidó "eljárásokról" nem voltak informálva, 3- szép lassan beléjük itatódott a zsidók elleni gyűlölet MERT a zsidók többsége a marxista-komm. rendszer híve volt, és nekik volt pénzük, meghatározó állásuk, miközben a hazájában éllő német sokkal nehezebb helyzetben volt.
Ez a temérdek tényező, amely nagyon rafináltan és ügyesen volt beadva megfogott sok millió németet (és azért ők nem voltak hülye gyerekek, mert volt benne azért igazság is, ezt a legtöbb történész beismerte). Ami az én véleményem nagyon sokan beléptek volna akkor pl. közülünk is (nem a pártba- Isten ments!, a hadseregbe), az akkori tényezők mellet nem ismervén a jövő kimenetelét és Hitler céljait...
Jatfield: "Aki egy ilyen hadsereg oldalán harcol, ilyen eszmékért öl és hal meg, nem fér bele az általam a jóságos vagy akár elfogadható emberekről alkotott képbe." Hadd idézzek Engedd meg hogy idézzek egy író/történész Kurt Rieder könyvéből (III. Birodalom ászai) : "A náci rezsim elképzelésével ellentétben a csatamezőkön nem ideológiák, vagy egydimenziós propagandafigurák, hanem emberek álltak egymással szemben, ők döntötték el a harcok kimenetelét. (...) Eme férfiak számtalan esetben néztek szembe a halállal az általuk végigharcolt bevetéseik során, de bátorságukkal és remek taktikai érzékuknek koszonhetően még a legreménytelenebb harci helyzetben is példamutatóan helytálltak. A második vh. rettenetes, elkeseredett éveiben fiatalemberek harcoltak fiatalemberekkel, akiknek nem az volt a céljuk hogy megöljék az ellenséges pilótát, vagy harckocsizót, hanem hogy elejét vegyék annak a pusztításnak, amelyet a nagy rombolóerővel bíró harci eszközök vittek végbe a saját hadseregük állományában. Mindannyian bátran és önfeláldozóan küzdöttek, akár megannyi önfeláldozás árán is. A katonák mögött álló ideológiák szerencsére nem vonatkoztak magukra a harcoló férfiakra: az ászok már a 2vh alatt is ismerték, tisztelték egymást, 1945 után pedig számos esetben nyújtottak egymásnak baráti jobbot, gyakorta elesett bajtársaik sírhantjai felett."
Hát Jatfield, lehet hogy te nem, de én az ilyen embereket örökké tisztelni fogom...
iX: "a pár tag, akiről filmet csinálnál témához. nem azok a klasszikus őőő hősök, vagy világmentők."
Hát nem is róluk van szó. (olv. fentebb) (de azért oszd meg velem a te klasszikus hőseidet , világmentőidet) Nagyon ajánlom hogy nézz utánna e két személy összefüggésének: Douglas Bader és Adolf Galland, ez jó támpont, hidd el nekem...
1.Az én "hőseim", (ha már egyszer így nevezted) nem is azért harcoltak hogy hősök legyenek...
2.Ilyen "hősök" vannak és voltak mindegyik oldalon, csak a "jókat" már TÚLZOTTAN ismerjük...
Jatfield: "Persze nem sok alapom van kritizálni őket, tekintve, hogy nem tudok bizonyítani, de én nem vonulnék be a náci seregbe"
És a 1vh után fellépnél az ellen ahogyan MO-al elbántak? Határok, korlátozások, esetleg kulturális elnyomás... Persze amit Németország elért (terület növelésével, és elismerés szempontjából, még 39-előtt), hát ez volt Magyarország álma. A területek visszacsatolása és (semmilyen szempontból se elfogadható) elnyomás beszüntetése. MO-n hol volt itt az ideológia? És mégis, látod mi lett a vége... (Szlovákiában élek csezmeg! Tudod milyen "jó"?)
"?"
/.
