Sok messzemenő tapasztalatot egyelőre még nem tudok megosztani, mert nagyon az elején tartok, csak a quroqos prológ-kampányt vittem végig, de lássuk.
Mindenekelőtt ilyen bugot azért nem vártam volna egy olyan játéktól, ami már tucatnyi patchet és két kiegészítőt élt meg. A battle dive-oló griffinnek sikerült ugyanarra a mezőre leszállnia, ahol az én cyclopsom állt. Amivel aztán nem tudtam megmozdulni, amíg odébb nem ment... (Mellesleg azon is meglepődtem, hogy már a battle griffinnek is van battle dive-ja. De tényleg, ezek szerint átdolgozták a meglévő egységeket is.)
Aztán az új barbár faj érdekes, de eddig elég fura velük játszani. Nagyon might központúaknak tűnnek, és ez nem csak abban merül ki, hogy a hőseik nem varázsolnak, hanem még az egységeik is mind ugyanarra a kaptafára készültek: nincs egy normális shooterjük (a centaur önmagában nem lenne rossz, de kettes szintű, ráadásul nagy méretű...), nincs egy normális flyerjük (a wyvernt még nem láttam), csupa közelharci egység igazán különleges speciális képesség nélkül, amiknek az aktivizálásához szerencse kéne, mint más egyéb fajoknál. Persze ez nem baj alapvetően, ennek a fajnak a nyers erő a legfőbb jellemzője. Csak az én tetszésemet annyira még nem nyerték el. Bár ez is változhat a későbbiekben.
Komolyabb gondjaim vannak a secondary skillekkel. Azaz hogy nem volt gondom szinte egyáltalán a kiválasztásuknál, míg más fajoknál órákig vacilláltam korábban, hogy melyiket szeressem. Itt azzal kezdtem, hogy a négy shatter ... magic ment a kukába. Mire jók ezek egyáltalán, ha az ember nem tudja, milyen ellenfélre készüljön?! Aztán ment a shout és az enlightenment is utánuk, mert egy kimondottan might hősnek ezek is teljesen feleslegesek. Úgyhogy maradt a leadership, luck, logistics, attack egyértelműen. Még egyedül az utolsón gondolkoztam kicsit a defense és a war machines között, aztán azt választottam, amelyik éppen feljött.
Úgyhogy így vagyok jelenleg. Bár most tartok tőle, hogy Quroqot nem vihetem tovább, mert új kampány kezdődik. Na mindegy, majd meglátjuk...
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
