Egyelőre az intellektuális bordélyházban vagyok, ami egészen új értelmet az a "mindfuck" kifejezésnek(jó, mi?) és azon tanakszom, hogy később eladjam-e egyik hű társam rabszolgának. A rothadó hús szaggal megvert, véráztatta démonkönyv megbízható tanácsadónak tűnik. De komoly dilemma ez ugye, hiszen hiába szeretném mindig kipróbálni, hogy milyen egy ördögi kis önző anyagyilkos karakterrel, a hatalmasnagyjó szívem soha nem hagyja, hogy imigyen cselekedjek. Amivel arra kényszerülök, hogy a save/load varázslat alkalmazásával lessek bele az alternatív jövőbe, ami egészen szembe megy azzal, amiről szerintem egy ilyen játéknak szólnia kell: ha rossz döntést hoztál, élj vele, játszd tovább a szerepet.
Morte-t talán még nem sajnálnám, hiszen a cinikus beszólásain kívül sokkal nem járul hozzá a kalandok sikeréhez, de gondolom egy pofázó koponya aligha futhatna be komoly karriert a virágzó emberkereskedelem piacán.
Az előző hozzászólásban már feszegetett mágiához visszatérve, kedvenc harcos mágusom közben olyan szintre fejlesztette magát, hogy már egészen hasznos kis trükköket tud bemutatni alkalomadtán, bár sajnálatos módon a varázslatok cirka 85%-ának szépséges effekteitől 2 FPH(frame per hour) sebességre redukálódik a képfrissítés gyorsasága, így sajnos ezeket nem csodálhatom meg; csak a varázslás puszta tudata melengetheti szívemet, míg a csatatértől elscrollozva figyelem emberkéim életerejét, hogy legylább az inventory-ből előkapart gyógycuccosok felhasználásával közbeléphessek egy picit.

i tell it like it is, cause im a bold figure