Háborús filmek és a valóság

Azért hadd mondjam el - bár ez gondolom nem titok elöttetek sem, csak az igazságnak tartozunk vele - hogy a Hideg napok c. könyvet azért írták, hogy a "szocialista testvériség és béke" szárnyai alatt, mi bevalljuk a bűneinket és cserébe a szerbek is vallják be a bűneiket. Ezt persze soha nem tették meg.
Gondolom az is világos mindenki számára, hogy a szerbek százszor, ezerszer brutálisabbak, kegyetlenebbek és vérengzőbbek voltak. Egész falvakat mészároltak le az utolsó csecsemőig. Olyan embereket, akik a magyar "hideg napok" idején szerbeket mentettek meg, egyszerűen élve megnyúztak.
Volt olyan falu, ahol a falu bolondja döntötte el, hogy kit deportálnak és kit lőnek agyon helyben.

Hogy ne csak fikázásról legyen szó, ajánlom figyelmetekbe a Welcome to Sarajevo c. filmet. Mi itt elbeszélgetünk a háborúról, humorizálunk, de valójában közülünk senkinek fogalma sincs milyen az mikor a fejed felett trappolnak a bombák (á lá Vonnegut), elhurcolják ismerőseid úgy, hogy már soha nem látod viszont őket, na erről szól a film. A hétköznapi hősiességről nem az amerikai tipusú heroizálásról (francia-angol-bosnyák koprodukció). Érzékeny, elgondolkodtató talán néhányan eltöprengenek azon mi is a háború valójában.

Ha már a dicséreteknél tartunk, mindenképp meg kell említeni a magyar produkciókat. Elsősorban minden idők legjobb háborús filmjét, Kovács András: Hideg napok c. munkáját, Latinovits Zoltán és Darvas Iván zseniális játékával. Ez a '41 végi '42 eleji eseményeket meséli el az úgynevezett "újvidéki mészárlást", döbbenetes drámai erővel (a vasútállomásos jelenet, mikor a pénztárosnő válogatja az embereket ma már filmtörténelem). A mű inkább a pszichológiai kérdésekkel foglalkozik a történések mellett, nem azzal ki tud nagyobb benzineshordót robbantani, kézigránát robbanásnak álcázva, ja és fekete-fehér.

Ki látta az Ellenséges terület c. filmet? (Boszniában lelőnek egy amerikai felderítőgépet) Nekem utána három napig idegrángásom volt.