Te, én ott két embernek szurkoltam a hat vagy hét év alatt. Hakkinen és Rai. Utóbbinak legalább négy éve. Ja, hogy néha lehordom a sárga földig? Attól még mindig neki szurkolok, érte szorítok, ha ezt néha dühömben be nem ismerem, akkor is. Csak kiborul a bili és nem érdekel, hogy a kedvencem, ígyekszem nem szemellenzős fan lenni, és ha hibázik, hülye, béna, akkor haragszom rá, és megmondom a véleményemet. De akkor is ő a favorit pilótám.
A szurkolásról meg: Én, ha szurkolok valakinek, az biztos, hogy szopik. Lásd F-1. Lásd pl. anno, nagyon régen a Fidesz.
Lásd a palesztinok, vagy majd lásd meg Obamát.
Tudom, ez most hülyén illeszkedik ide, de alényeg az, hogy én mindig is azoknak szurkoltam, akik valamiért szopatva vannak valamilyen téren. DE HARCOLNAK, KÜZDENEK! Nos, a magyar válogatottnál nem látok sem harcot, sem olyan mérvű tehetséget, amibe lehetne bizalmat fektetni.
(Te,a divatszurkoló nem az, aki mindig annak drukkol, aminek-akinek a többség is?)
Forradalom most! Terjeszd a Tudást és légy nyitott! Készülj fel a Z napra! A változás közeleg
Örökké.
Ha csak a jeleit látnám ilyen lehetőségnek, máris másként állnék a kérdéshez - mert megérdemelnék a támogatást ugye -, de amíg a szerencsétlenkedést kell nézni, amit ők focinak hívnak, addig inkább röhögve sírok rajtuk.
Szép volt fiúk? 
