Mondjuk tegnap már kellően le voltam fáradva, és a nap végén röhögtem kb. minden apró poénon. Például Markov-láncok előadáson este valami algebrai absztrakciót vettünk karakterekkel vagy mikkel, amikről még én se hallottam eddig, és a tanár megkérdezte az egyik csoporttársamat, hogy tetszik-e neki. Mondja, nem. Aztán óra végén körbekérdezte, hogy ki megy TDK-zni ma, és ugyanahhoz a csoporttársamhoz érve, meglepődve kérdezte, hogy miért nem. Erre valaki benyögi, hogy "biztos már csak a karakterek volt az egyetlen szabad téma".
Jó, ez is szar lehet így elmondva, de én utána még a villamoson is ezen röhögtem hazafelé végig.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
