Egy normális, mértékadó magazinnál dolgozó cikkírónak nem szabad nagyon kilengenie egyik irányba sem: a nyilvánvaló retorikai képességeken túl, s a célon, hogy ne önmaga szórakoztatására írjon, rendkívül fontos az is, hogy értsen ahhoz a játékstílushoz amikről ír. Mindenkinek megvannak a maga stílusai, amelyeket ismer, s amelyekben nagyságrendekkel mélyebb ismeretei vannak (nem csupán a puszta "játékról", hanem azok történelméről, hátteréről, mechanizmusairól, stb) mint az átlag gémernek. Pölö én a büdös életben nem írnék repülőgép-szimulátorról, mert azon bizonyos telekárak is lemennének a Dome főhadiszállásának környékén
Szintén fontos, s ezt az esetek elsöprő többségében illik is betartani, hogy a cikkíró ne legyen elfogult. Nyílván mindenkinek vannak szubjektív meglátásai, azonban a kerek egészet, az összeképet ezek ne módosítsák a minimálisnál jobban egyik irányba sem. S ez ideális esetben meg is valósul.
S a játékosokkal nekem pontosan az a bajom, hogy a "tisztelet a kivételtől" eltekintve a fentiek csak részben, avagy sehogy sem valósulnak meg. Mert történetesen lövése nincs az adott játékról, játéksorozatról, a háttérről, a műfaji követelményekről, és sokszor úgy am blokk semmiről se. S szintén nagyon sokszor látom a végletes gondolkodást: ennek a játéknak x. eleme ne tetszik, ergo szar az egész. Avagy x. elem bejön, és akkor meg mekkora királyság már ez, dacára mondjuk annak, hogy a játék egyéb részegységei egy rakat bélsárral egyenértékűek. (Aligha fogom elfelejteni valaha is, hogy mikor bő öt éve lehúztam az Enter the Matrix-ot, mennyi anyázást kaptam a cikkhez, még emilben is. S miért? Azért, mert rengeteg gémer majd' megőrült, ha meghallotta a "Mátrix" szót, ezért egy alapvetően pár élvezetes elemmel felvértezett, általánosságban harmatgyenge játékot is istenítettek.)
A jó cikkíró ezek között képes megtalálni a középutat, és odatenni a "de", meg az "és" szócsákat, amikor oly sokan csak a "vagy"-ot ismerik. De ugyan ez igaz azokra, akik lemezkritikákat írnak, avagy éppen autókat tesztelnek: normál esetben sokkal jobban értenek ehhez, mint a közönség, az átlagember. AMi persze nem zárja ki, hogy a tök ismeretlen csóka mondjuk tízszer jobban ért ehhez, de nagy általánosságban a fentiek érvényesülnek.
Én pölö mindig meg szoktam nézni a nagy külföldi oldalakat és összesítéseket: vajon azokon átlagolva mennyit kapott a játék? Az nem egy, és nem is két cikkíró véleménye, ergo talán mérvadóan tekinthető.
Félreértés ne essék: nem valami "hű, de magasztos" játékokról cikket írni, de nyílván ehhez is érteni kell. Lehet, hogy egyes olvasók ezerszer jobban ismerik az adott játékot mint a cikkíró (akinek persze nincs is ideje tízszer kijátszani az adott gémet), azonban a nagy átlagban ez nincs így. Mindenkinek megfelelni persze nem lehet, de nem is cél. Átlagolás, arany középút.
)
