Don-kanyar Emlékjáték

"Mondjuk, ha már itt tartunk, azokat sem értem, akik a szovjet ismeretlen katona-emlékműveket döntötték le kilószámra. Nem ledöntögetni kellett volna, hanem melléépíteni a magunkét..."

Teljesen elfogadható vélemény, amellyel messzemenőkig egyetértek!!! Szerintem a rendszerváltáskor sok gyökér, akiknek fogalmuk sincs a történelemről, tették mindezt! Én sem rajongom a kommunizmusért, az egykori ludovikás nagyapámat nekem is megrángatták 45 után, 56-ban (miután 50-ben reaktiválták) majdnem otthagyta a fogát, amikor a ruszkik bejöttek a laktanyájukba és még sorolhatnám...

Azt rühellem, hogy politikai-eszmei alapon gyaláznak meg bármilyen sírt, emlékművet. Ilyet a mai békés humanitás nem engedhet meg magának. Én láttam és kiszedtem 7 orosz katonát. Láttam, ahogy ott feküdtek 60 év után. Magányosan, elhagyatottan, több ezer km-re a még talán ma is élő leszármazottaiktól. Vöröscsillagot hordtak? Kommunisták voltak? Ki nem szarja le. Elsősorban KATONÁK voltak, akik HŐSI HALÁLT haltak és akiknek minden végtisztesség kijár.

Akik feldúlnak orosz vagy bármilyen katonai temetőt, odajuttatnám őket, akik ellen a gyalázkodó, primitív tetteiket elkövetik: ugyanis ezek az emberek sem különbek azoktól, akik nagyanyáinkat végigerőszakolták... Ha meg is tették az oroszok és meghaltak utána, akkor megbűnhődtek. Ám a halál utáni békét már nem érdemes bolygatni és gyalázni.

Remélem, ezek a népi németek is végső nyugalmat kapnak.

Az már bizony igaz, hogy a partizánháború sosem volt egy szép dolog, és a happy end sem jellemző rá. Magam ugyan elsősorban a magyar csapatokkal kapcsolatban találkoztam főként őket ért atrocitásokkal (persze mit tagadjuk, "kifelé" sem volt mindig tiszta a hozzáállás), de akárhányszor olvasom át, mindig elborzaszt. Ha volt szegmense a háborúnak, ami tényleg "szabályok" nélkül zajlott, akkor ez az volt. (Pedig aztán az "egyszerű" belső-ázsiai szovjet sem egyszerűen volt kreatív, ha kegyetlenkedésről volt szó...)
Mint mindenkinek, nekik is kijárna a végtisztesség. Szégyenletes, hogy az utókor sűrűn úgy viselkedik durcás kisgyerekként, hogy maga át sem élte mindazt, aminek a "jelszava" alatt még a halottba is belerúgnak egyet.
Mondjuk, ha már itt tartunk, azokat sem értem, akik a szovjet ismeretlen katona-emlékműveket döntötték le kilószámra. Nem ledöntögetni kellett volna, hanem melléépíteni a magunkét...