1. Időrendi sorrendben haladva természetesen a grúzokkal kell kezdeni a történetet. Ők még a tavaly augusztusi dél-oszétiai háború során jelentették ki, hogy nem hajlandóak a szerintük az agresszor szerepét betöltő Oroszországban fellépni. Hosszas rábeszélés után a szervezőknek mégis sikerült meggyőzniük őket, és ők neveztek is egy dalt "We Don't Wanna Put In" címmel. Na, erre meg az oroszok rágtak be, és a grúzok hiába tiltakoztak meglehetősen átlátszó módon, hogy a szöveg még véletlenül sem Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnökre utal, végül elérték, hogy az EBU visszadobja a dalt, és új nevezést kérjen. A grúzok azonban kötötték az ebet a karóhoz, és nem voltak hajlandók mást küldeni, így történhetett, hogy végül lemaradtak az idei dalversenyről.
2. A második esettel foglalkoztam a legkevesebbet, mert ez kötődik legkevésbé magához a dalversenyhez. Arról van szó, hogy a helyi melegfelvonulás szervezője direkt a döntő napjára időzítette az eseményt, amit természetesen a moszkvai hatóságok azonnal betiltottak. A dalverseny résztvevői közül többen, például a svédek felemelték a hangjukat, és kiálltak a melegek jogai mellett, sőt egyesek, például a hollandok még bojkottal is fenyegetőztek, de aztán nem történt semmi.
3. A harmadik eset Spanyolországhoz kapcsolódik, ahol a közvetítő TVE csatorna többszörösen nem teljesítette a kötelességét. Eredetileg a keddi elődöntőben szavaztak volna, de programütközés miatt a csatorna kérte, hogy inkább a csütörtöki elődöntőt tűzhesse műsorra. Ezt még engedélyezték nekik, bár a keddi elődöntőben szereplő portugálok és andorraiak meglehetősen zokon vették, hogy a támogatásra esélyes szomszédok kiszálltak mögülük. A madridi tenisztorna elhúzódása miatt aztán azonban a csütörtöki elődöntőt is végül csak felvételről, csúsztatva adta a TVE, így természetesen a nézők szavazni sem tudtak, és egy szakértő zsűri osztotta ki a spanyol pontokat. Az EBU várhatóan nagyon megbünteti majd őket.
4. Végül a legnagyobb visszhangot kiváltó eset a már-már hagyományosnak mondható örmény-azeri rivalizáláshoz köthető. A produkciókat felvezető kisfilmbe az örmények beleszerkesztettek egy Nagorno-Karabahban, egy jogilag Azerbajdzsánhoz tartozó, ámde etnikailag elsöprően örmény többségű, és gyakorlatilag függetlenként működő területen található műemléket. Az azeriek persze azonnal tiltakoztak, és a rendezők a döntőre ki is retusálták a filmből az ominózus szobrot. Válaszul az örmény bemondó, Sziruso, aki mellesleg a tavalyi örmény versenyző volt, a műsor végén a pontokat úgy olvasta fel, hogy a háttérben egy kivetítőn és a papírjai hátulján is jól láthatóan maga elé tartotta a szobor képét. És hogy ez még mindig ne legyen elég, érkeznek olyan beszámolók is, mely szerint az azeri közvetítő İTV csatorna kitakarta a döntő egy részében az örmények kódszámát, megnehezítve ezzel a rájuk való szavazást.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
