ArmA 2

Hát ez nem te volnál, ha nem irnál ilyeneket! Kösz, nagyon hangulatos volt!!!

Csak egy kis megjegyzés: az arany meg a pompa sokkal jellemzőbb az ortodox templomokra, mint a katolikusokra. Amire te gondolsz az a barokk, de még egy barokk katolikus templomhoz képest is sokkal több kiló arany van az ortodox templomokban.
Ami miatt a csernoruszi templomok inkább egyszerűbbek, az azért van, mert a lenini-sztálini időkbe, az ilyen templomokat kifosztották és istálóvá, meg kolhoz raktárrá alakították. És amikor a SZU összeomlása után újraszentelték ezeket a templomokat, nem volt elég pénz újraaranyozni mindent. De ha megnézed a kupoláját, azért még most is van miért lerohanni ezt az országot...

Mivel rettenetesen elbűvöl az Arma 2 környezete, ezért utaztam egy kicsit a nagyobbik szigeten.

Útibeszámoló - Csernaruszia Travel 1. rész

Ma az egyik katonámmal felkerekedtünk, hogy a csernorusz sziget belsejét kicsit végig járjuk az északi oldalon, majd a dél felé vezető utakon lejussunk a tengerpartra és elérjük a déli, legnagyobb ipari kikötő városukat Csernogorszk-ot! Elkötöttünk egy Stingerrel felszerelt HMWW-t és a katonámat irányítva, útnak indultunk!

Útunkat Novi Szobornál kezdtük, ebben a csendes kis faluban, de annál csodásabb praloszláv templománál. Nem hagyhattam ki, hogy nem menjek be, hogy megcsodáljam a gyönyörű ikonok által díszitett főoltárt és az egyszerűen kialakított oldalhajókat. Mindenhol a puritanizmus a jellemző, el lehet felejteni pld. a katolikus fényűzés pompáját.

A kis falun keresztül nyugat felé autókáztunk tovább, csodálatos mezőkkel és aranyban csillogó fákkal övezett úton, és elértük a kicsivel nagyobb Sztari Szobort, amelynek főterén itt is egy csodás templom áll. Sajnos ide nem tudtam bemenni, viszont a főtéren bóklászva egy érdekes hirdetőoszlop vigyorgott ránk: az jó és szép, hogy sört reklámoz, de az volt az érzésünk, mintha Gorbacsov szemezne velünk a plakátról! (Szellemesek ezek a csernarusziak vagy inkább a csehek?!)

Irány tovább nyugat, Kabanino-n át elértünk egy kisvárost Viborgot, ahol a főtéren egy tömörgyönyör szoborcsoport hirdette az egykori hódító hősök emlékét! PPsH a kézben, márcsak az URRRRÁÁÁÁ kiáltás hiányzott a néma alakoktól! Szétnézve a kisvárosban, egy szétbarmolt és elhagyatott kiskórházat és egy szétlopott boltot találtam: bár a kirakat hirdette, hogy vodka kapható, de az üres polcokat látva megtudhattuk, hogy azok bizony már legördültek a ruszki torkokon...(gondolom a helyiek legnagyobb bánatára!)

A térképre nézve - akkor a főút már dél felé tartott - láttuk, hogy egy magyaros hangzású név is van a szigeten, így odalépve a HMWW-nek, elértük ezt a kis csendes és álmos falucskát, amely a térképeken Pusztoska néven szerepel. Mintha visszamentünk volna az időben 80-100 évet, mert itt tűnt fel az a régi építészeti stílus, amely a keletiekre, oroszokra oly jellemző. Ezek a házak már olyan régóta állhatnak itt, hogy talán még látták a Wehrmacht Kaukázus felé masírozó páncélos hadosztályait. Csodás ez a kis falu, ahogy meghúzódik a domboldalon, amelynek gerincét kis erdő szegélyezi. Persze itt sem maradhatott el a vallás örökkévalóságát hirdető földi alkotás, a templom!

Csorogtunk tovább dél felé, majd kisebb településeket - Szosnovkát, Zelenogorszkot és Pavlovot - elhagyva a lejtős ország út ellaposodott és csodaszép erdei utakon közeledtünk a tengerpart felé! A tengert elérve Kamenka falucskba gördültünk be, amelyről azt hinné az ember, hogy esetleg a túrizmosból él, de nem: szakadt házai nem ezt mutatták.

Kísértük tovább a már kelet felé nyúló két sávos út vonalát - jobbra a morajló tenger, balra meredek erdei lankák -, mígnem kilométerekről a sziget déli részének legnagyobb városa: Csernogorszk. Már messziről kivehettük óriási vasútállomásának épületeit, a kikötői dokkok darujait és a tengerpart mellé épült Ó-Várost. Rögtön a főtérre hajtottunk, ahol egy csodás park létesült, az elmaradhatatlan "hős-szoborral", a tér baloldalán a csodás városházzal és az iszonyú szocreálul ronda "Nemzetközi" hotellel! Ez utóbbi nem kellett volna ide, de hát a szovjet építészeknek mindenhol hirdetniük kellett a kommunizmus gigantomániáját... Szétnéztünk a városba: az éttermek, boltok zárva, a város tele lepukkant - a kommunizmus csúcséveiben épülhetett - bérházakkal, telegraffitizett homlokzatokkal. Egyedül a tengerparti sétány épületei voltak aránylag rendezettebbek, mutatva, hogy a 19. század építészeti remekei itt is megvalósultak. Volt egy kisebb hotel is a sétányon - kinézetre ez már szimpibb volt a böhöm nagy "nemzetközinél"- de ez is zárva. volt

Meguntam a csatangolást, ezért a csalogatóan hívó tenger felé indultam, majd belevettem magam a hűsítő habokba... És végre... a fürdés után összefutottam egy formás kis csernarusz csajszival, aki kicsit deszka volt ugyan, de formás kis seggét ügyesen billegette...

P.S.: Na ezek után a francnak sincs kedve háborúzni ezen a csodás szigeten, de muszáj lesz, mert a hadjárat folytatódik nemsokára, jönnek azoroszokelvtársak...

Folyt. köv.