A véleményem (egy része objektív igazság, más része szubjektív):
A második rész, bár izgalmasabb mellékküldetéseket kínál és sok banter van a csapattagok között, illetve a kit-ek is feldobták a hangulatot, és ugye a felbontás állításának a lehetősége ott van, de ezekkel szerintem ki is fújt minden előnye az első résszel szemben, ráadásul a kit-ek, extra banterek és a felbontás modokkal is behozható az első részhez, hibátlan minőségben.
Az első rész főtörténete sokkal jobb (hangulatosabb). Nincs benne annyi elcsépelt Forgotten Realms klisé (kötelezően meglátogatandó sötételfek stb.), és Jon Irenicus "misztériuma" sem valami ütős. Azután az első részben sokkal nagyobb a szabadság. Valahogy az egésznek van valami bája, amit a második rész rideg profizmusa kiírtott.
Emellett a második rész tobzódik a logikátlan hülyeségekben. Ugye ott van az übertápos Cowled Wizards rendfenntartó szervezet, akik, ha engedély nélkül elsütsz egy szaros kis beazonosítás varázslatot az utcán, már meg is jelennek egy büntetőosztaggal (bár elsőre csak figyelmeztetnek), de a város temetője mégis hemzseg az élőhalottaktól, a csatornarendszerben beholderek tanyáznak, a város elhagyatott házaiban lich-ek szövögetik fondorlatos terveiket, meg ugye vámpírok stb., és még sorolhatnám.
Arról nem is beszélve, hogy irreálisak az átlagellenfelek is. Egy olyan világban, ahol Drizzt do'Urden, az egyik legfajsúlyosabb hős egy 15. szintű karakter, az, hogy az átlag rablók is 11-13. szinten mozogjanak (kiegben meg még magasabb szinten), a "kalandozó" ellenfelek meg még durvábbak, még ha játéktechnikailag érthető is, azért súlyosan FAIL kategória. Ezt elegánsabban is meg lehetett volna oldani. Ja, ezen ellenfelek statisztikákról nem is beszéljünk (megnéztem anno editorral...)
Amúgy meg persze kinek a pap, kinek a papné, én annyit tudok mondani, hogy az "igazi régi motorosok" között még nem hallottam olyan emberről, akinek a kettő jobban bejött volna mint az egy.
Endure. In enduring, grow strong.
