StarCraft II: Wings of Liberty (Ismertető)

1. talán nem szerencsés ezt írni, hogy nem kedvelem a multizást, de ettől még ez az igazság, majd ha kipróbálom és tetszik, korrigálok, ok? megemlítem alapvetően azért nem kedvelem, mert ha nem napi hosszú órákat képzem magam, nem sok értelme van leülni gyilkolászni.

2. igazad van, mindenki azzal játszik, amit megérdemel. az agymosást pedig arra értem, hogy bár szerinted nem a kampámyról szól a játék, mégis a sztorival, a nem ongame videokkal, magával a játék hangulatával, univerzumával vették meg az emberek jórészét. és mint játék, nem állja meg a helyét. de lehet rosszul látom.

3. nem, szerintem már régóta nem erről szól egy stratégiai játék, vagy nem erről kéne szólnia. volt szerencsém jobbakat-rosszabakat kipróbálni.

4. valóban nem fogalmaztam érthetően. ez egy teljesen szubjektív tényező. szeretek úgy játszani, hogy "nincsenek feláldozható elemek", tehát, próbálom megmenteni az utolsó katonát is - nekem egy háborús játék ettől tud izgalmas lenni. itt nincsen cap, gyakorlatilag a gyártásnak csak a nyersanyagod szab határt. az emberek mennek, hullanak, nem tudsz egy-egy sikeresebb egységedhez "érzelmileg" kötődni. lehet, hogy most sem érthető teljesen, akkor sajnálom.

figy ez az én véleményem, megértem, ha sokaknak tetszik, nem is próbálok senkit győzködni, mindössze remélem nem vagyok egyedül a véleményemmel.

A "..nem kedvelem a multizást." de azért írok egy sc2 negatív elemzést véleményem szerint alapból fail kategória. A rajongók többsége tudta hogy itt nem a kampányról fog szólni elsősorban a muzsika, hanem a multiról ami naggyá tette az elődöt is.

Agymosásról lett volna szó? Korántsem. Mindenki azt kapta amit várt és amit évek óta látott a közzétett videókban, képekben, leírásokban. Sokat hallani a sablonos sc2=sc1+újskin baromságot amit a mai napig nem értek és nem is kívánok ehhez mit hozzátenni, nem ártana egyszer kipróbálni a multit majd összevetni az első résszel.

"..amikkel harcolni érdemes, gyártsál le belőlük egy rahedlival, aztán fuss neki az ellenségnek."

Igen, általában erről szólnak a stratégiai játékok. Ha unod hogy a sakkban mindig világos kezd hagyd abba (..ha érted mire gondolok).

"ami számomra zavaró, hogy az egyes egységekhez nem lehet kötődni. hülyén hangzik? a katonák tényleg csak játékbábuk, az elöllévők fogják a golyót, hátul meg durrogtatnak. visszavonuli sem érdemes. nem becsülöd meg az egységeidet."

Sokáig gondolkodtam azon hogy vajon mit szerettél volna ebből kihozni de nem jutottam előrébb.

"What's the most you ever lost on a coin toss?"

sziasztok

csak ismételni tudom azt, amit már a gamekapocs cikkel kapcsolatban is elmondtam, és bár nem vagyok egy nagy hozzászóló, itt azért a véleményezési kényszer előtör belőlem.

starcraft 2: wings of liberty

körítés: 8.5
játékélmény: 5

anélkül, hogy a részletekbe komolyan belemennék (egy egész cikket kitenne) néhány alapvető dolgot említenék meg. első és legfontosabb,
hogy a starcraft 2 készítői számító, gyáva dögök.

most persze durva, ha azt mondom, hogy a starcraft első részére
felhúztak egy nem is annyira új skint, de ugye a stratégiai játékok
élvezhetőségi faktora nem is ezen múlik, de mint rts, hát hogy is mondjam
fényévekkel van lemaradva a kétezres évek második felében készült
akármelyik hasonló stílusú játéktól. sajnos itt csak és kizárólag a
rajongók fenekének kényeztetéséről van szó, ami egy sikerjáték esetében
csakis a pénzről szól. van egy kurva jó alapjuk, amihez nem mertek hozzányúlni, nem úgy, mint mondjuk a relic a dawn of war 2 esetében (pedig az sem tökéletes). persze, a rajongók ott is ki voltak akadva. először. aztán rájöttek, hogy a jelenlegi legélvezetesebb online csatákat vívhatják meg, ha félreteszik az előítéleteiket.

a starcraft 2-vel most úgy vagyok, hogy single campaignt sem vagyok képes befejezni, annyira zavaró, mitöbb komikus, ahogy az egységek szerencsétlenkednek, egymást takarják, bénán irányíthatóak, buták (ha lőnek rájuk, csak állnak és néznek, ha az ellenfél lőtávja nagyobb), na mindegy kár is részletezni. természetesen a stratégia még mindig arról szól, hogy termelj ki minél több nyersanyagot a lehető legrövidebb idő alatt, a pályához mérten válaszd ki az egységeket, amikkel harcolni érdemes, gyártsál le belőlük egy rahedlival, aztán fuss neki az ellenségnek.

ami számomra zavaró, hogy az egyes egységekhez nem lehet kötődni. hülyén hangzik? a katonák tényleg csak játékbábuk, az elöllévők fogják a golyót, hátul meg durrogtatnak. visszavonuli sem érdemes. nem becsülöd meg az egységeidet.

persze a játék körítése nagyon hangulatos, nem tagadom, nem is szeretnék belekötni, hiszen anno én is nagyon kedveltem az első részt. ahogy én látom a blizzardnak sikerült üresre mosni az agyakat, mert a rajongókon kívül egy vérbeli rts játékos sztm nem képes élvezni a starcraft 2-t. folytathatnám a hibákat, de felesleges. legalább a világversenyeken nem kell gyökeresen változtatni, a koreaiaknak is megmarad a nemzeti sportjuk, mindenki örül, aki pedig egy élvezhető stratégiai játékot (egyjátékos módban elsősorban, nem kedvelem a multizást) szeretett volna, az hoppon maradt.

jöhetnek a szidalmak.

persze nem veszem komolyan azt, aki arról hablatyol, hogy én ezt nem értem, mert...