Ha már körökre osztott, akkor (bár nem próbáltam ki valami sokat) személyes örök kedvencem a Battle Isle 2 marad. Mindent eltaláltak benne. Ez egy sci-fi TBS volt, elképesztő hangulattal és realizmussal. Nem elég, hogy itt az egységeinknek rendesen fogytak a lőszereik, de az üzemanyagjuk is, így nem lehetett csatába vonulni az utánpótló egységek nélkül. És mondanom sem kell, hogy a legfontosabb egység a tartálykocsi volt, amit egyben a legkönnyebben lehetett kilőni.
És még nem is szóltam az egyéb részletekről. Ha leesett a hó, a lánctalp-mentes egységek biza könnyen ott ragadhattak a hóban. Ráléphettünk a jégre is, ám ha a meteorológiai előrejelzés bejelentette, hogy hamarosan napsütés várható, nos, pár kör múlva mindenki megfulladt, aki nem menekült el a jégről.

Földi, vasúti, légi, vízi és vízalatti egységeink egyaránt voltak, de itt tényleg vigyázni kellett rájuk azon túl, hogy folyamatosan szinteket léptek, egy SC-vel vagy C&C-vel ellentétben nem gyárthattuk őket ezresével. Lehet kövezni, de én ezt az 1993-as, vektorgrafikás förtelmet egy picit többre értékelem a milliók által játszott StarCraft-tal.
Az ajánlásokat köszi, pár címnek majd utána járok.
____________________
Blizzard-téma: újabb MMO? Szuper... én tényleg nem hiszem azt, hogy mostanában divatból illetnék a Blizzardot "elkurvult" jelzőkkel. Mintha nem szedték meg volna magukat eléggé a WoW-on... Isten ments az MMO-któl, de ha kisebb fejlesztők meglépték azt, hogy havidíj-mentes online játékot adjanak ki, a sokmilliós Blizzard miért nem volt képes erre? Nos, pontosan azért, mert ők a Blizzard, megengedhették maguknak. Elképzelni sem tudom, hogy egy olyan WoW, amit csak egyszer kellett volna megvenni, milyen kihatással lett volna a játékpiacra.
A Blizzard-nál talán úgy gondolják, hogy a játékok esetében az interneté a jövő kár, hogy szerintem tévednek. Mintha nem hemzsegnénk már így is az online játékoktól. Tizensok éve sokkal nagyobb élmény volt úgy multizni, hogy gyakorlatilag egy géphez tömörült a társaság, szinte egyik fél sem fért hozzá rendesen a billentyűzethez, mégis remekül lehetett szórakozni. Rendben, ez így mostanra már elavult, maradjunk a LAN-nál. Ööö, inkább mégse, mint kiderült, a LAN szintén elavult. Regisztráljon inkább mindenki a battle.net-re, utalja az összegeket a Blizzard-nak, hogy egy szebb világot építsünk fel, köszönjük támogatásukat. Remek. Olyan szakik dolgoznak a Blizzard-nál, akik képesek remek történeteket és játékkoncepciókat kiötleni, mégis ezt az egész lélektelen online-univerzumot erőltetik.
Egyáltalán nem csodálom, hogy Bill Roper-ék otthagyták az egész Blizzard-ot (megunták, hogy nem valósíthatják meg a saját ötleteiket). Ne értsetek félre, itt nem arról van szó, hogy szemét Blizzard, miket nem képzelnek, fujj-fujj... inkább arról, hogy tetszik vagy sem, a Blizzard is beállt abba a sorba, mint amibe jópár évvel ezelőtt mondjuk az id. Carmack-ék cége szintén képes lenne arra, hogy alapjaiban reformálja meg a mai műanyag játékipart, de ők sem teszik. Inkább kiadnak 2004-ben egy totál fantáziátlan és monoton Doom 3-at, amit csak a neve ad el (a mai napig nem játszottam végig, eljutottam ugyan a Pokolig, de ne tudjátok meg, mennyire untam már). 2011-ben újabb játékkal rukkolnak majd elő, a Rage-dzsel; hát nem tudom, srácok, és szri az id-fanoktól, de én a világon SEMMI új ötletet nem látok benne. És hogy mit csináltak a köztes 6 évben? Szintúgy SEMMIt, csak az utolsó utcavégi cigánygyerekre is rásózták az aktuális engine-jüket.
Lehet még példálózni Microsoft-tal, EA-vel, a pár sorral lentebb említett Apple-lel, de inkább fejezzük be a sunyi cégek kilistázását. Hogy miért? Mert mind ugyanolyan, és ebbe a sorba állt be a Blizzard. Lehet őket védeni, de nekem (hogy csak az egyik nyavalygásnál maradjak) nincs az a játék, ami 15k-t megérne, 3x15k-t pedig rengeteg értelmesebb dologra költhetnék. Rossz duma, hogy tiszteljük meg őket, ezt úgyis megteszi helyettünk 200 millió ember. A WarCraft 3-at emberi áron adták, és meg is érte a pénzét. Összességében egy kicsit szomorú az, hogy itt tartunk ma a játékvilágban, és ezt a helyzetet nem intézhetjük el csakúgy pár röhögő szmájlival.
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”