Először is
powerhousenak, mert nem teljesen idézett. Így átütő erejű az egész, a felvezetéssel:
A legerősebb és legbölcsebb férfiak állnak itt körülöttem. Sok nagy lehetőség, ami pocsékba megy. Az egész elkúrt nemzedék benzint csapol, kaját tálal vagy nyakkendős rabszolgának állt. Reklámok parancsára kocsikra gyűjtünk, melózunk, hogy legyen pénzünk a sok felesleges cuccra. A történelem zabigyerekei vagyunk. Nincs se célunk, se helyünk. Nincs világháborúnk, se válságunk. A mi háborúnk szellemi háború, a mi válságunk az életünk. A tévé elhitette velünk, hogy egy szép napon milliomosok, filmcsillagok és rocksztárok leszünk. Pedig nem leszünk. Erre lassan rádöbbenünk, és nagyon, nagyon berágunk.
Ha az nincs ott az elején, elveszik az egésznek az értelme, mert egyetértek veled abban, hogy ez a pár sor mennyi igazságot tartalmaz, mennyire szuggesztív, viszont ha lemarad a sok elveszett lehetőség, az értelmetlen munkák taglalása, oda az üzenet.
Egyébként a kegyetlenül a nagy igazság a történetben, és aki olvasta is a könyvet, tudja hogy a vége teljesen más, mint a filmben, és ott jobban átjön ez az egész, hogy azért nem ad a kritika mellé megoldást, mert nem lát kiutat ebből az életvitelből. Össze kell omolnia, és a majdani pusztuláson túl valahol, valakik, valamilyen módon felkelnek, de ehhez kell a megtisztulás.
Egy egész korszak lelki és társadalmi terheit mondja ki. Aki nem látta -jajaj mert erőszakos! jajaj, hát ez elvont!-, rengeteget vesztett.
A könyv és a film is mesteri.
Válogatás
Még nem láttam Edward Norton másik filmjét, de ebben van egy monológ, ami fent van a Youtube-on, és ez is elgondolkoztató. Emellett nagyon durva, kegyetlen, elkeseredett, kirekesztő, gyűlölködő...
Katt
_______________________________________
Másodszor, imádom ezt a táncjelenetet Zeta-Jones és Banderas között. 