Igen, a Duke Nukem franchise tényleg a vég nélküli szarcsatározásról szólt. A szellemi színvonal adott. Könyörgöm, valaki okos mondja már meg, hogy a félhülye amerikaiak miféle felsőbbrendű istenséget, vagy mittomén mit tisztelnek a nagybetűs SZARban? Minden 2. amcsi vígjátékban nagy szerepet szánnak neki, mert mekkora poén már a szarral beborított nagymamaházikó, pláne, ha utána le is nyalogatják a falakat.
Az oké, hogy a Duke-szériából csak a legelső rész vette magát vmelyest komolyan, a 3D már egy qrva nagy poén volt, ennek az egész DNF-nek az utsó videói azonban már a totális emberi degeneráció eljövetelét hirdetik. Most komolyan, igazi fogyatékosnak kell lenni ahhoz, hogy az ember a gép előtt ülve (aki normál esetben duke-os tömeghentre vágyna) egy virtuális duke nukem-mel sorra felszedegeti a virtuális szarokat, és órákon keresztül ilyenekkel játszadozik. Jönnek a youtube-ra majd a videók is, amiben szarfestőművészek mutatják be gameplay keretein belül a falon szétkent alkotásaikat. A Dome vmelyik cikkíróbarma meg tuti dicsérni fogja a szardobálás fizikai és ballisztikai megoldásait, mert ezen is látszik a 13-14 év fejlesztési idő.
Bocs, hogy ilyen részletesen belementem ebbe a nagyon komoly témába, de bassz, Duke a '90-es években csak egy picit volt több nőcimentő tesztoszteronbajnoknál. Ez a Duke viszont már túl sok.
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”