Eurovíziós dalfesztivál

A moldávok voltak magasan a legjobbak, és legkreatívabbak. Tudom fura hogy hangszereken játszanak, meg képesek humorral kezelni a saját kultúrájukat, és még egy pattogós ska indie folk egyveleg számot is képesek összedobni, de ez van. Üdítő volt a sok tüctüc bőrcuccos szintipop között. Főleg ettől a svéd "popular" csávótól ráz ki a hideg.

Talán mondhatom, hogy a mai szavazással már jobban meg vagyok elégedve.

A kiesettek közül egyik szám sem hagyott olyan mély nyomokat bennem, hogy utólag fennhangon követeljek igazságtételt a búcsúzása miatt. Igaz ez még akkor is, ha akadt néhány fülbemászóbb hangvételű dallam köztük, de zeneileg egyik sem mutatott fel semmi újat, különösebben érdekeseknek nem találtam őket. A sablonosságmérő nálam főleg a szlovák cicababáknál, a bolgárok hangzásvilágában erősen a Tatura hajazó száma közben, valamint a fehérorosz "Szeretem Fehéroroszországot!" dalszöveg hatására akadt ki. A giccsmérő meg a macedónok hülye táncikálására.

Egyvalaki miatt vagyok csak szomorú, és az Dana International. Nem is a számát sajnálom, hogy így mindenki hamar elfelejti, mert valljuk be, az nem volt valami nagy durranás, hanem őt. Nem is nagyon értem, hogy miért tért vissza ide 13 év után (de: mert ennyire szereti az éneklést), azonban várható volt, hogy egy győzelmet követően másodszor lényegesen rosszabb eredménnyel végez. Főleg úgy, hogy nagyjából ugyanazt a stílust és előadásmódot hozta, mint a '98-as nyertes dalával. Ettől függetlenül azért arra nem számítottam előzetesen, hogy még 19-ből se kerül be a továbbjutó 10-be. Kicsit olyan volt ez a visszatérés így, mint amit Schumi művel ezekben az években az F1-ben...

Ami a továbbjutókat illeti, nekem kifejezetten tetszett a svéd szám, amelyhez ráadásul pörgős, mozgalmas, látványos produkció társul. Az ukrán dal sem rossz, és ez a homokanimáció a háttérben igen hangulatos körítés hozzá. Továbbra sem vagyok nagy rajongója a komolytalan számoknak, de a moldáv produkció ezúttal még éppen nem ütötte meg nálam azt a kritikus szintet, ami már számomra túl idétlen. Az ír ikrek előadásában is legalább szintén van valami meghökkentő és eredeti, viszont a mozgásuk szerintem katasztrófa volt, igazán figyelhetnének jobban egymásra közben... Az osztrák lány hangja valóban kiemelkedik a mezőny színvonalának átlagából, bár maga a dal nekem annyira nem jön be. Én a bosnyákok számát nem tudtam igazán értelmezni így elsőre, nem is értem, miről szólt, vagy mi volt ez egyáltalán, de majd meghallgatom még egyszer...

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

Volt már olyan elődöntő, ahol egész jól eltaláltam a továbbjutókat. Itt most azért annyira nem.

A török bandát én is esélyesnek gondoltam, főleg mert ők hagyományosan jól szerepelnek, ráadásul szinte az összes szomszédjukat ugyanebbe az elődöntőbe osztották be. Legalább az egyik afrikai csajt mindenképpen vártam a döntőbe, a kettő közül sokkal inkább a kenyai norvégot, akinek szerintem a száma sem volt rossz, mégse jutott be. Valamiért tetszett még nekem az örmény kislány száma, bár ez a bokszolós téma kissé furán illett az ő alakjához és méreteihez; de talán még az elején Tina Turner-imitációnak induló albán számot is szívesebben láttam volna a döntőben, mint néhány végül bekerültet.

Ugyanakkor a ténylegesen továbbjutók közül sok produkció nekem így első hallásra kifejezetten nem jött be. A nyálasképű finn kölyöké kábé ugyanaz, mint a két évvel ezelőtt győztes Fairytale volt, csak annál sokkal bénább változatban. Az izlandi produkciót szerintem csak az viszi a hátán, hogy az eredeti énekese sajnálatos módon januárban elhunyt, és a barátai az ő emlékére adják elő. A szerb nekem túl retró, a svájci túl egyszerű, az orosz fiúcsapat leginkább semmilyen...

Amúgy a lent említett pulykához visszatérve, az írek akkor semmire sem mentek vele, a közönség nem díjazta, úgyhogy nem igazán értem, miért éppen ez került elő a paródiaprodukciók példájaként. Egyébként tényleg volt olyan komolytalan előadás, amivel döntőt, sőt dobogót is lehetett szerezni, tudok is most fejből ilyet, de nem mondom, melyik, mert nekem ezek sosem voltak szimpatikusak. Megjegyzem, a portugálok száma ma ilyen volt, és szerencsére ők is simán kizúgtak.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.