Emlékszem, annak idején a LucasArts hirdette kalandjátékaival kapcsolatban a filozófiáját, miszerint "...egy játék nem azért készül, hogy folyamatosan orrbavágva érezd magad a sok elhasalástól...". És ez rám fokozottan igaz, utálok folyton szívni, ha játszom, abból jut elég az életben sajnos.
A gond az, amikor nem jól optimalizálják a nehézségi szinteket. Mondjuk a Fight Night Round 3-ban a könnyű az túl könnyű, mindenkit megversz és ki is ütsz hamar, de az eggyel nehezebb szint már túl durva lett. Pedig van vagy 3-4 fokozat összesen. Gyakorlatilag nincs átmenet. És ez csak egy példa volt, sorolhatnám napestig.
A régi játékok nagyon sokszor a játéktermi verziók átiratai voltak, ott meg ugye az volt a cél, hogy minél több zsetont dobáljon el a tisztelt játékos. Még szép, hogy akkoriban nehezek voltak a játékok!
"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/
