A magyar labdarúgó válogatott

Ez számomra is nagyon ellenszenves. Én is egyre több helyen látom meg hallom, hogy úgy nyilatkoznak az érdekeltek, illetve elemzők levezetik, hogy nem is állunk olyan rosszul, és igenis van még esélyünk. Nem, nincs reális esélyünk. Egy bukaresti győzelemmel jó esélyünk lett volna a második helyre; döntetlennél maradt volna esélyünk, de már akkor sem kizárólag rajtunk múlott volna a dolog, hanem például a törökökön; ezzel a vereséggel pedig minden reális esély elszállt, csakis irreális eredmények bekövetkezése esetén futhatnánk be továbbjutó helyen. Ettől függetlenül persze nyerni kell holnap, szóba se jöjjön nekem, hogy akkor most már lazít a csapat, de számolgatni egyelőre teljesen felesleges.

Mondjuk az észtek speciel igazán kikaparhatnák nekünk a gesztenyét. Már csak azért, mert két évvel ezelőtt úgy kerültek be a 2012-es Eb pótselejtezőjébe, hogy két idegenbeli győzelmet leszámítva nem voltak különösebben jó eredményeik, Feröeren pedig konkrétan kikaptak, de a végére olyan körbeverés alakult ki a csoportban, hogy végül ők jöttek ki belőle a legjobban egy hajszállal. Az utolsó játéknapon például nem is léptek pályára, de a már kiesett és tét nélkül játszó szlovénok megverték az esélyesebb szerbeket, akiknek egy pont is elég lett volna a második helyhez.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.

El tudom képzelni, milyen szintem van most a csapatmorál, biztosan sokat rombolna rajta, ha lemondana a szövetségi kapitány. Ha románok elcsúsznak a törökök ellen, az nekünk még mindig nem elég. Mert azt talán senki nem gondolja komolyan, hogy a hátralévő 3 meccsen mi 9 pontot fogunk szerezni, megverve a hollandokat idegenben. Vagy mostantól arra alapozunk, hogy az észtek majd megszerzik nekünk a második helyet? Ezt szeretem amúgy a magyar válogatottban, a sorsdöntő meccs előtt mindenki fogadkozik, hogy csak a győzelem az elfogadható eredmény, a döntetlen is kevés, ha nem jön össze, akkor felejtsük is el a második helyet. Nem jött össze, sőt megalázó vereség lett a vége, de a szövetségi kapitány (illetve ezek szerint néhány végtelenül optimista szurkoló) már azt számolja, hogy akkor mégis hogyan érhetünk a második helyre. Megy a szokásos néphülyítés. Ha eddig mindenki azt mondta, hogy a románok elleni meccs a sorsdöntő, akkor most kell levonni a következetéseket, nem egy hónap múlva. Ebben a helyzetben szerintem Egervárinak fel kellett volna ajánlania a lemondását, amit az elnökség vagy elfogad, vagy nem. El kellett volna ismernie a kudarcot, mivel kudarcot vallott.

Mielőtt még nagyon elítélnénk, azért bele kell gondolni, hogy az amúgy is csapzott csapatmorálra milyen hatással lenne, ha a vezér azt mondja, ő lemond, tehát elismeri a teljes és totális kudarcot. Nyilván mindenki tudja, hogy mennyi esélyünk van kijutni, de három selejtezővel a vége előtt egyszerűen maradnia kell, és végig kell csinálni innen, bízva abban, hogy a románok elcsúsznak még valahol, és mi be tudjuk húzni vereség nélkül a hátralévő meccseket.

Amennyiben nem jutunk ki még pótselejtezőre sem, illetve alulmúljuk az előző kvalifikációhoz képest magunkat, akkor a szakvezetésnek le kell vonni a következtetéseket, és vállalni a felelősséget.

Nagy valószínűséggel már csak a csoport 3-4. hely lesz meg, ebben az esetben Egervárinak mennie kell, de ha úgy alakul, hogy odaérünk a pótselejtezőbe, akkor bíznunk kell benne.

If I look back I am lost

Miért gondolkodna? A románok elleni meccs is bizonyította, hogy nem erőssége a gondolkodás.

egervári túlélő sándor nem gondolkodik lemondáson. Ez az sanya'bá csak gerincesen, a felelősséget lepattintva, kapaszkodj csak a szikla peremén. Majd akik mozgatják a bábot/téged/, majd ők megmondják a tuttit. Csúszómászó puhatestű nyálkaváladék vagy. Ezzel a 'miért mondanék le'-vel remélem egy életre elásod magad a magyar fociban.

Soha ne vitatkozz idiótákkal ! Lesüllyedsz az ő szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal. (Woody Allen)