De hogy valami konstruktívat is írjak: a legidealisztikusabb, naívabb forgatókönyv az, hogy kitartasz mellette, és ráébred arra, hogy fú, élete szerelme vagy. A legrosszabb az, hogy kitartasz mellette, és ő innentől két kapura játszik, vagy Veled együtt szenved, ezek közül senki sem választaná szerintem önként egyiket sem józan ésszel. A fájdalmasabb, és rövidebb az, hogy hagyod elmenni, adsz magadnak egy hónapot arra, hogy fejreállj, kitombold magad, utána pedig észbekapsz, hogy jéééé, itt van még élet, ezen a bolygón, most, de jó!
Az utóbbi pontról pontra megtörtént velem pár hónapja, ezért írom. Csak egy egészen kicsit lettem cinikusabb, gyanakvóbb, óvatosabb a nőkkel szemben ezért. Ez sajnos ilyen.
A kibaszás társas játék, sose feledd.
