Háborús filmek és a valóság

Az ünnepek alatt, oly szerencse ért, hogy láthattam Az ifjú Indiana Jones kalandjai c. műalkotást, melynek nagyrésze az I. világháborúban játszódik.
Egy interjú keretében a tisztelt alkotók és a még jobban tisztelt főszereplőnk elmesélik, hogy a háborút a maga autentikus voltában, minden borzalmával együtt kívánják bemutatni és ez mennyire hitelesen sikerült. Ebben az a szomorú, hogy szemmel láthatóan szentül meg voltak győződve igazukról. A felnövekvő ifjúság pedig annak a biztos tudatában nevelkedhet, hogy milyen fasza is lehetett szaladgálni a repeszek és a fütyülő lövedékek között.

Főhősünk átrohanván a harcmezőn, kifigyeli a közeledő aknagránátot, egy gyors hadmozdulattal kitér balra, alá-alá bukik, majd felpattan, cikázik és már egymaga betör az ellen peremvonalába. Minek ide a lánchullám harcrend.

Nem hoztam volna fel példának, mert tudom csak egy ostoba kalandfilm, de az interjú okán nem tudtam kihagyni.

Szerencsére az emberek többségének fogalma sincs a harctér valós fizikai sajátosságaival. Mi az a tüzérségi tűz, bombázás melyek hatásai (föld remegése, állandó légnyomáskülönbség, iszonyú hangzavar), alól csak a filmekben vonja ki magát a főhős. Általános tévhit, miszerint az I. vh.-ban a tüzérség nem ért semmit. Ám ez hatalmas tévedés, a veszteségek 70 százalékát (!!) a gránátok okozták. Na ennyi, a végén nagyon elragadtatom magam.