Eurovíziós dalfesztivál

Nagyon röviden és tömören:
Ha neked ettől nincs hányingered, akkor buzi vagy.
Függetlenül attól, hogy mennyire igénytelen, szar műsorban lép fel, vagy csinál bármit.

Respect is not given. It's taken.

Én nem tom, mér kell túlreagálni azt, hogy egy transzvesztita előadó (teljesen legitim műfaj évtizedek/századok? óta) kilépett a piros lámpás bárokból a mainstream médiába és úgy érezte, előad egy mainstream számot. És igen, erre rákapott mindenki, mert ez különleges, valami olyan, amit még senki sem látott. Olyan szánalmas szinten felhúzza ezen magát mindenki, meg Európa hanyatlását látják ebbe bele, hogy szinte nincs is az embernek kedve reagálni erre.

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Lehet, hogy én vagyok ódivatú, de nekem ez már túl sok. '98-ban ugye Dana International nyert, és akkor még az volt a nagy szó, hogy transzneműként került az élre. Ez most, 2014-ben a következő szint, úgy tűnik. Amikor már se férfi, se nő nem akar lenni az illető, hanem valami más, ő kreál magának egy harmadik nemet. És a nép ezt is kajálja. Danával nem volt semmi bajom, ez a mostani viszont nem tetszik. Ráadásul az eddig elhangzottaktól függetlenül a fazon is ellenszenves nekem. Nekem az jött le, hogy csak megjátssza magát, a viselkedése totál mesterkélt volt végig.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.