Eurovíziós dalfesztivál

Nem néztem a műsort, csak az eredményhirdetéskor ültem be a tévé elé. Conchita reakciói láttán ugyanazt éreztem, mint Cristoph ("az a picsogás-nyávogás amit a show alatt leművelt, amikor kapta a 12 pontokat meg egy fürdős kurvának sem nézem el", a picsulás kibaszott idegesítő mind nőktől, mind férfiaktól), de a kinézete nem zavart, sok szempontból érdekesnek és szórakoztatónak találtam. Aztán meghallgattam a dalt, és hát izé. Egy nem rossz, de nem is kiemelkedő Bond-betétdal ripoff volt, ami önmagában soha nem jutott volna el az első helyre.

Az LGBT csoportokban sokakat megérintett a patikamérlegen kimért nagybetűs Üzenet, és mivel soha nem szembesültem olyan problémákkal, mint ők, nem is akarom kritizálni azokat, akik kifejezetten örültek Conchita győzelmének, és úgy érezték, hogy igen, ez az ő estéjük volt. Sokaknak lehet, hogy katarzis volt a dal, és ez rendben is van. De az egyszer biztos, hogy Wurst többet ártott, mint használt a meleg/transzvesztita/egyéb mozgalmaknak (és szerintem magának is) azzal, hogy úgy nyert toronymagasan, hogy a jól felépített ikon mögött csak minimális tehetség, színpadi jelenlét és karizma pislogott.

Az érdem nélküli, látványosan túllihegett pozitív diszkrimináció mindig is visszatetszést fog kelteni, irányuljon az bármely csoportra.