Planescape: Torment

Irigyellek téged hogy most tolhatod először! Én elsőre (tök egyedül segítség nélkül persze) rengeteg dolgot kihagytam. Aztán az évek alatt még volt 2-3 végigjátszás. Természetesen mindig találtam új dolgokat.

„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”

"Int/wis/cha hármassal tolod, remélem!"

Alap. Semmi pénzért nem hagynám ki a bővített párbeszéd-lehetőségeket.

Hozzáteszem, hogy néha szájbarágós is tud lenni a játék, a Lady of Sigil, Sigil, mazed, ajtók, "bármi lehet egy kulcs: egy rongy, egy ékszer, egy gondolat, egy dallam, egy fing", True Death, collectors, dustmen, false life témaköröket már vagy tíz verzióban olvastam végig, és ezek közül legfeljebb másfél-kettő mondott olyat is, ami újdonságot jelentett.

Apropó, az Úrnő: olyan három-négy napja sikerült beteleportálnia az egyik kis kínzóeszközébe, és én ott majdnem agyvérzést kaptam, hogy ez nem lehet igaz, én innen soha nem jutok ki, vagy legalábbis addig nem, amíg nem sikerül ismét netközelbe jutnom. De végül sikerült kiszabadulni, bár ehhez kénytelen voltam még rajzolgatni is, és a stresszfaktort csak növelte, hogy megjelent egy árny, ami immunis volt a fizikai sebzésre, ezért még előle is folyton menekülni kellett, mialatt a portálokat teszteltem.

A lehetséges csapattársak közül eddig Morte, Annah és Dak'kon vannak meg.

Int/wis/cha hármassal tolod, remélem!

Régimódi a játék, mint írtam korábban, így kell a beleélés, mert nem rittyent "masseffectes" mozit az ember elé, de ha elkapja az ember a fonalat, odafigyel a társaira meg a világra, és türelmesen olvas, akkor jön az élmény!

Lesz majd azért egy-két WTF pillanat még.

És ha végigvitted, akkor nézz meg egy leírást, hogy lásd, mennyi mindent ki tud hagyni az ember elsőre! (Néha tök fontosnak tűnő információkat/történéseket is.)

Endure. In enduring, grow strong.

Miután éveket töltöttem el azzal, hogy újra és újra feltelepítettem, és nem jutottam tovább a legelső teremnél, idén elhatároztam, hogy a nyaralás alatt végre haladni fogok a játékkal.

És milyen jól tettem. Felpakoltam hozzá az összes létező ajánlott modot a widescreentől az elveszett küldetésekig, és körülbelül tizenkét órás játékidőnél tarthatok jelenleg. A régi jó infinity engine-t még szoknom kellett, mert némi kérészéletű próbálkozást (BG Enhanced Edition) leszámítva már legalább kilenc éve, hogy utoljára belemerültem egy ilyen típusú játékba. (Ó, azok a BG2-t a sorcerers.net segítségével szénné moddoló idők.)

Reményeim szerint még messze a vége, az viszont már szemet szúrt, hogy a Planescape mélységű, gondolkodásra késztető párbeszédek eléggé kikoptak a játékokból. A sztorinak pedig egyelőre még mindig csak a felszínét kapargatom, de az látszik, hogy piszok összetett, és rengeteg utánajárást, a párbeszédek, naplóbejegyzések és falfirkák rendszeres újraolvasását igényli.

Az első WTF pillanat az volt, amikor kiderült, hogy mi is az az elveszett napló, amit annyira kergettem.