Játssza ezt a játékot valaki?
Kb. hihetetlen, hogy alig vannak kommentek, pedig azért nem kevés rpg rajongó van a fórumon, ha jól tudom! Persze írhattam volna én is, de gondoltam, először letudok belőle egy komolyabb darabot, ami alapján már lehet értelmes véleményt alkotni, és ez most, kb. 35 óra játék után talán már menni fog.
Szeretek dobálózni a nagy szavakkal, de általában azért nem a levegőbe, most pedig nem is kell szerencsére! Én 2000 óra erősítem a PC-sek táborát, de úgy '95-ig visszamenőleg játszottam a nagyobb nevekkel, megvolt a Baldur's Gate "trilógia", az Icewind Dale-ek, Fallout-ok, stb., de mégsem ezek közül került ki az igazi kedvencem, mert az az Arcanum volt. A (rühellt) high-fantasytől messze rugaszkodó steampunk világ és a lehetőségek kb. végtelen tárháza azóta is hiányzik nekem mindenből, és bár a steampunkra még várni kell, de a Divinity: OS most talán még a trónt is kikövetelheti magának.
Egyszerűen nem lehet betelni vele, minden pillanatban meg tud lepni valamivel! Először kicsit tartottam tőle, hogy a minden kritikában erősen emlegetett humor komolytalanná teszi a játékot, de szerencsére erről szó sincs, vérbeli komoly cucc ez! Az említett humor persze jelen van, de szerencsére irónia és cinizmus formájában, aktuális példánál maradva: talán a Guardians of the Galaxy jutott most róla eszembe, ez pedig erősen pozitív!
Óva intettek többen, hogy elsőre felvegyen a Lone Wolf perket mindkét kezdőkarakternél (ilyenkor az általunk generált 2 karakter mellé már nem vehetünk fel társakat, és bár kapunk némi extrát szintlépéskor, lényegesen nehezedik a játék), de miután utánaolvastam, hogy nem rendelkeznek saját sztorival és komolyabb személyiséggel, így belevágtam a nehezebb úton. Hát, voltak pillanatok, amikor elbizonytalanodtam, hogy ez most menni fog-e így, de itt jött ki a játék igazi ereje! Ugyanis minden harc abszolválható 2 karakterrel is, csak kicsit jobban meg van kötve az ember keze, hogy merre induljon, milyen sorrendben végezze a dolgát. Persze linearitásról nem beszélhetünk még így sem, mindössze jobban fel kell(ett) kötni a gatyát, ha új irányba indultam.
Egy crpg-nél nálam elsődleges, hogy tudok-e valóban szerepjátszani, vagy kénytelen vagyok a készítők által bejárt utat róni. Tehát van-e valós döntési jogom, legyen szó akár a karakterbuildről, akár a történetről. Tudok-e indítani és életben tartani egy mindenféle varázslatokat megvető párost, egy kardos-pajzsos lovagot és egy rangert, aki ért a csapdákhoz és kommunikál az állatokkal, miközben netszerte azzal vannak tele a fórumok, hogy varázsló nélkül halott ügy az egész.
Na kérem, lehet
Megfelelően átgondolt koncepciók működnek, és kurva élvezetes velük a játék! Nem mondom, hogy egyszerű, de legalább rákényszerülök arra, hogy kihasználjam a játék minden lehetőségét, a zseniális craftrendszertől kezdve az alternatív megoldások felkutatásáig! A nagydumás, karizmatikus lovag (aki mellesleg kovács is!) kipofázza magát a kellemetlen helyzetekből, megtöri a beszélni nem igazán akarókat, felfogja harcban a támadásokat, miközben az állatok nyelvét is értő ranger sorra gyártja magának gyógyfüvekből és útközben felszedett alapanyagokból a robbanó, területre ható vagy épp kábító nyilakat, messziről szórja az áldást és felsegíti társát, ha kell! Mindennemű varázslattól elhatárolódik a páros és még egyszer használatos tekercsekhez sem folyamodik, tehát a lángoló erdőre nem esővarázslatot hív, hanem vízzel teli hordók szétrobbantásával tör utat magának!
Nem mondom, hogy nem kell töltenem néha, de egy körökre osztott harcú rpg-nél ez nem igazán újdonság: a nehézségi szintet hívjuk így "vállalható"-nak, aminél kevesebbel vétek beérni, mert az igazi ízét ennek a játéknak a kihívás adja! Ez persze nem csak a harcra igaz, legalább ennyi időt fogunk eltölteni nyomozással és felderítéssel is, ami szintén kurva jól sikerült. Elszakadhattunk ugyanis a "nesze baszd meg, ott egy piros nyíl, azután menj!" vonaltól, amitől nekem konkrétan hányingerem volt mindig is. Nem, itt el kell olvasni a szövegeket, sokszor könyvekből, versekből, nehezen előcsalható párbeszédekből kapjuk meg azokat a részinformációkat, amikkel megoldunk egy-egy küldetést! Persze a főküldetés és minden fontosabb dolog naplózásra kerül, de egy egészen természetesnek tűnő (mintha ténylegesen feljegyzések lennének!) módon, ami abszolút nem zökkent ki minket! Sőt, a térképünkre is csak úgy kerülnek fel jelek, ha egy karakter konkrétan bejelöli azokat, tehát megemlíti a párbeszédben, hogy "megmutatom a térképeden!". Nincsenek plusz infók, mindent neked kell összerakni, megy is a hiszti a neten, mert ugye "mikor lesz már magyarítás?", meg "miért nem mutatja, hova kell menni?", pedig rendes szerepjátékkal csak az tudott igazán játszani mindig is, akinek ment rendesen az angol. (legalábbis ritka a megjelenésre lefordított cucc)
Na, amúgy grafika lélegzetelállítóan szép, de nem csak az összkép, hanem elemeiben is, hihetetlen, hogy egy Kickstarterből befejezett játék ilyen látványt produkáljon! (esőben csillognak a páncélok, stb.) Zenéje fantasztikus, az érdeklődők jó eséllyel belefutottak már valamilyen formában, elképesztően hangulatos dallamok szólalnak meg mindenhol, megunhatatlan. A játékidő pedig valami brutális lehet, legalábbis a magamfajta, minden kő alá benéző maximalistának! Az első térkép kipucolása 35-40 órát vett el, igaz, nem vettem igénybe semmiféle segítséget, szóval volt benne bóklászás bőven, de akkor is minimum 30 óra, és 4(!) térkép van! Szóval szerintem a 100 óra garantált, főleg így, hogy a nehézség is csak minimálisan csökken, ahogy haladok előre
Ez kurva hosszú lett, de azért olvassátok el, hátha pont ennyi kell ahhoz, hogy beleugorjatok! Óriási élmény lesz, garantálom!
Respect is not given. It's taken.
(És nagy élmény, ha valami sikerül, ha valami új dologra rájövök, főleg, hogy direkt nem spoilerezek magam előtt semmit mindenféle walkthrough leírásokkal)
), az első végigjátszásom általában ilyen szokott lenni.
