Közben végignéztem én is a story mode-ot YouTube-on. Meg aztán az előző, 2011-es játék történetét is (a továbbiakban MK9). Mindenekelőtt az előbbivel kapcsolatosan szeretnék néhány kiigazítást tenni. Elsősorban azt, hogy én a megjelenés előtti bemutató videó alapján lentebb agyatlan akciófilmnek neveztem az MKX sztoriját, ez azonban inkább csak annak köszönhető, hogy az első chapter, ami abban a videóban szerepelt, Johnnyé, aki pedig szándékosan egy ilyen űbermacsó, Duke Nukem-típusú karakter. Később a többi szereplőnek megfelelően változik folyamatosan a hangulat, szóval ezzel összességében nincs semmi baj, sőt, elég jól el van találva végig. A másik megjegyzésem ugyanakkor, hogy nem véletlenül jött be annyira a bemutató videó alapján a játék, mivel valóban a történet eleje a legerősebb. Maximálisan egyetértek azzal, amit itt írtatok, hogy a közepe felé amolyan érdektelenné és unalmassá, illetve némileg erőltetetté is válik, a vége pedig egyszerűen nevetséges. Nem mondom azt, hogy az MK9 sztorija mentes teljesen a sablonoktól vagy éppen a logikátlanságoktól, de azért az a "he must win" gondolat elég jól keretbe foglalja az egészet, és az ezzel kapcsolatos fordulatok is elmennek. A lezárás pedig valóban eposzi hangulatú, hiszen Raidennek isteni közbeavatkozásra is szüksége van a végső győzelemhez. Ezzel szemben az MKX-ben egy totál tapasztalatlan, nyeretlen suhanc bármiféle előzmény nélkül móresre tanítja a még az előző játékénál is hatalmasabb főellenséget. És nem, a világító zöld szín formájában megjelenő "the Force is strong in my family" fordulatot nem tartom ilyen szempontból adekvát magyarázatnak. Ráadásul játéktechnikailag nem ismerem a különbséget, de ti itt azt mondjátok, hogy Shao Khan sokkal durvább ellenfél, Shinnok pedig első próbálkozásra könnyen legyőzhető. Ez így összességében felettébb kiábrándító...
Ami a karakterek kinézetét illeti, abból a szempontból én viszont az MKX pártján vagyok egyértelműen. Mondjuk hangsúlyozom megint, hogy én ezt láttam először, és csak utána az MK9-et, de szerintem fordítva is ezen az állásponton lennék. Egyszerűen az MKX-ben a szereplők sokkal hihetőbbek, normálisabbak. Az MK9-ben még a szokásoshoz képest is eltúlzottak a jól ismert sztereotípiák. A nők kivétel nélkül alulöltözöttek, leszámítva persze a kötelező tűsarkú cipőt, de egyébként nem hogy páncélt nem viselnek, de még az elsődleges és másodlagos nemi jellegeiket is alig takarja valami. A férfiak pedig majdnem mind szteroidokkal felpumpált izomállatok nevetségesen eltorzított arányokkal. Itt, az MKX-ben mindkét nem tekintetében egy kicsit a reálisabb ábrázolás felé mentek el szerencsére, amit én speciel nem bánok.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.