Eurovíziós dalfesztivál

Nekem sem tetszik az idei dalunk. Sablonos, unalmas, túl lassú, semmilyen értelemben nem fogott meg, ellentétben a tavalyival, ami a dnb alapnak köszönhetően egy pörgős, a mai zenei trendeknek teljesen megfelelő, kellemes meglepetés volt részemre. Ráadásul Kállay ezerszer szimpatikusabb, földhöz ragadtabb előadó számomra, mint Bogi, akinek a szerénység sajnos nem az erőssége, persze ebből a külföldiek úgysem érzékelnek semmit.

Ha rajtam múlt volna, az idei versenyzők közül a Passed nevű formációt juttattam volna tovább. Természetesen e téren elfogult vagyok, mivel itt pedig a trap alapnak köszönhetően kedvelem eleve a Mesmerize zenei világát. De ezt leszámítva is ez volt sztem az egyetlen értékelhető produkció az idei jelentkezők közül, ami zeneileg nem a 10 évvel ezelőtt divatból kiment sablonokra épített. Sajnos azonban esetükben valóban fennállt volna a veszélye, hogy a színpadi rutintalanságuk miatt túl nagy falat lett volna nekik egy ekkora rendezvényen élőben fellépni és esetleg besültek volna a produkcióval.

"Utcára nyílik a kocsmaajtó, kihallatszik belőle a MaCSkáS FaDíSZ"

Az ötlet jó, de a dal szerintem még mindig gyenge...

Bár ki tudja, ha valamikor érdemes előállni egy ilyen dallal, az valószínűleg most van. Szerintem az európai közvélemény most jutott el arra a pontra, hogy tényleg elege van a szövegben említett erőszakból. Illetve ami fontos, hogy most relatíve sokan képben vannak a helyzettel, legalább az orosz-ukrán háború, valamint az ISIS fellépése óta újra előtérbe kerülő szíriai, illetve iraki polgárháborúk tekintetében. Nem mintha ne lennének persze ezeken túl is konfliktuszónák világszerte, ahol már évtizedek óta szedi áldozatait a szervezett erőszak (Szomália, Szudán, Kongó stb.), de azokról nem hogy a közvélemény, hanem még a szakértők vagy politikusok is hajlamosak megfeledkezni rendszeresen. És ha megint az érvényesül, mint tavaly, hogy fontosabb a dal mondanivalója, üzenete, meg hogy az énekesnőnek szakálla van-e vagy sem, mint a zenei érték, vagy hogy legalább fülbemászó legyen, és bulizni lehessen rá, akkor még keresnivalója is lehet...

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.