Eurovíziós dalfesztivál

Őszintén megvallva (írom ezt úgy, hogy egy másodpercet nem láttam az idei versenyből, de lelkesen néztük a hazai válogatókat), a magyar mezőny rém gyenge volt. Boggie lemezeit kedvelem, a Zasszonynak meg is van az idehaza megjelent eddigi kettő, de messze nem ez a szám volt a legjobb választás sem az említett előadó részéről, sem pedig a magyar indulók közül. A mondanivaló kevésbé fontos egy ilyen nemzetközi megmérettetésen a fülbemászó tónusoknál. Az utóbbi években majdnem mindig valami szerelmes ballada nyert, alkalomadtán könnyes szemű duók által előadva. A "make love, not war" és " my only wish is world peace" életérzés abszolút rendben van, csak ezekre az Eurovíziós cuccokra nem feltétlen ilyet kell delegálni. Persze tavaly Kállay-Saunders Andrásnak is volt mondanivalója, de az egy jóval dinamikusabb és fülbemászóbb dal volt. Hogy a kicsit dilis Kedvesemet már ne is említsem .

Mindez totál szubjektív vélemény, nem vitaindítónak szántam!

"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/