Én tegnap néztem végig, azóta viszont egészen beleszerelmesedtem. Igen, csak néztem ezt is, mint az Alien: Isolation végigjátszását legutóbb, az érvek pedig nagyjából ugyanazok még mindig. Egyrészt nincs időm nagyon játszani, már így is rengeteg másik cím van évek óta, amit ki kéne próbálnom, vagy be kéne fejeznem. Másrészt a survival horror műfajt egyébként sem bírná a szívem, akárhányszor veselkedtem neki valami kicsit is félelmetesebbnek, erre egyszerűen mindig rá kellett jönnöm. Még videón is kellemetlenül érzem magam a rejtőzködő és a menekülős jeleneteknél, de úgy legalább elviselhető. Persze ha csak rossz érzést okozna, akkor puszta bizonyítási kényszerből vagy divatból videón sem nézném, de éppen hogy ezeknek a játékoknak a története érdekel sokszor a leginkább.
És, óh, most sem csalódtam. Legfeljebb kellemesen.
Valaki említette az előzetesek alapján, félő, hogy túl sokat elspoilereznek a készítők. Például nem kellett volna elárulni előre, hogy a víz alatt játszódik a történet, vagy hogy magukat embernek képzelő robotokkal találkozhatunk majd. És valóban, az első pár jelenet alapján gondolhatnánk akár űrállomásra, esetleg sarkköri kutatóbázisra is (Penumbra), illetve az első találkozás egy ilyen intelligens robottal (Semken) így talán kevésbé meglepő. De meglepetésből és fordulatból később van annyi, hogy így sem kis erőfeszítés feldolgozni mindent. Én például egészen másfajta sztorit vártam a trailerek alapján, ezért is kezdtem azzal, hogy csalódtam, de kellemesen.
SPOILER
Nem gondoltam arra előzetesen, bevallom, hogy Simon is csak egy robot. Az se tűnt fel sokáig, hogy a jövőben játszódik az egész, és nem a prológ után rögtön. Szóval velem sikeresen elhitették, legalábbis a játék elején, azokat a dolgokat, amiket Simonnal is elhitettek. Így pedig még inkább tudtam azonosulni vele.
Röviden, ilyennek kell kinéznie egy survival horrornak 2015-ben szerintem. Az egész játék süt az eredetiségtől, ezáltal pedig a kiszámíthatatlanságtól. Talán a System Shock–BioShock-vonalhoz lehetne leginkább hasonlítani, de mind az egyes tartalmi elemeiben, mind a hangulatában azoktól is jelentősen eltér, a játékmechanikáról nem is beszélve. Még a felszín felett történt eseményeket sem éreztem klisésnek, bár talán ott rezgett leginkább a léc. (Erről részben még lesz szó lejjebb.)
SPOILER
WAU sem az a tipikus, öntudatára ébredt, az emberiséget kiirtani próbáló számítógép. WAU nem gonosz. Ezt bizonyítja, hogy az egész játék során segíti Simont: ő gyógyítja folyamatosan; van, hogy ő végez a rá támadó ellenséggel (Ross). A fő problémája éppen az, hogy nem tud jó vagy rossz lenni, nem képes emberi módon gondolkodni. Az elsődleges cél, azaz az emberiség megmentése érdekében képes bármilyen módszerhez folyamodni, legyen az akár egyes akadékoskodó egyedek félreállítása, vagy emberek emberhez méltatlan életkörülmények között való életben tartása, újjáélesztése, amennyiben ez a racionális megoldás.
Ezen a ponton érdemes talán összevetni Catherine-nel, aki véleményem szerint legalább annyira makacs és öntörvényű, mint WAU. Az üstökös becsapódása után, de még a játék kezdete előtt jóval, egy ponton fejébe vette, hogy az ARK megépítése és kilövése az űrbe a legjobb megoldás az emberiség megmentésére, és ennek keresztülvitele érdekében képes bármit elkövetni. Nem érdekli, hogy a kollégái megőrülnek és öngyilkosok lesznek mellette, miután levette az agyi másolatukat. Nem érdekli, hogy a rendszeren keresztül ezekhez a másolatokhoz WAU is hozzáféhet, aki aztán mindenféle szörnyszülött képében próbálja újjáéleszteni őket, ami csak szenvedést okoz nekik. Végig manipulálja Simont, olykor nyíltan hazudik neki, és szemmel láthatóan nincs lelkiismeret-furdalása sem...
Ezen a ponton érdemes talán összevetni Catherine-nel, aki véleményem szerint legalább annyira makacs és öntörvényű, mint WAU. Az üstökös becsapódása után, de még a játék kezdete előtt jóval, egy ponton fejébe vette, hogy az ARK megépítése és kilövése az űrbe a legjobb megoldás az emberiség megmentésére, és ennek keresztülvitele érdekében képes bármit elkövetni. Nem érdekli, hogy a kollégái megőrülnek és öngyilkosok lesznek mellette, miután levette az agyi másolatukat. Nem érdekli, hogy a rendszeren keresztül ezekhez a másolatokhoz WAU is hozzáféhet, aki aztán mindenféle szörnyszülött képében próbálja újjáéleszteni őket, ami csak szenvedést okoz nekik. Végig manipulálja Simont, olykor nyíltan hazudik neki, és szemmel láthatóan nincs lelkiismeret-furdalása sem...
És a fenti spoiler még csak a kezdete annak a fejtegetéssorozatnak, amit a játék történetéhez tudnék most írni hirtelen. Igazán mellbevágó, és nemcsak ez, hanem a történet számtalan egyéb eleme is további gondolkodásra késztet. (Azért legalább egy konkrét kérdésre, hogy hogyan kerülhetett Simon a székbe a játék elején, még szeretnék később kitérni.)
Más megközelítésben, nem mint survival horror, és nem is mint játék feltétlenül, a mű tökéletesen illeszkedik a ma divatos, ún. okos vagy realisztikus sci-fik körébe. Én legalábbis simán élveztem annyira, mint egy Interstellart mondjuk. És úgy gondolom, van annyira logikus is, mint az. Ha eltekintünk néhány, többnyire az elején rögzített fantasztikus elemtől, mint például ott a féreglyukak létezése és űrutazásra használhatósága, vagy itt az emberi agy tökéletes lemodellezhetősége, akkor a maga univerzumában szerintem mindkettő következetes.
A játékmechanikát nem feszegetném nagyon, hiszen nem játszottam vele, csak a képek alapján tudom megítélni. Nyilván nem egy Alien: Isolation, nincs benne semmilyen harcrendszer, sőt inventory sem, nem lehet eszközöket barkácsolni, fejleszteni, tápolni magad, csak mész előre, és nyomogatod az ajtónyitó gombokat. Meg néha van egy-egy bántóan egyszerű minijáték. És persze egy-két meghatározott helyen bujkálsz, illetve menekülsz a scriptelt szörnyek elől, de ott sem tűnt az "aréna" soha akkorának, mint amekkora bejárható területek az Alien: Isolationben voltak. Legalábbis nekem ez jött le így képernyőn keresztül. Bár nem erre koncentráltam, hanem a sztorira és a hangulatra.
Na jó, igazából csomó mindenről akartam még írni, megemlítve többek között az élőszereplős prequel-minisorozatot, valamint a játék "régi" változatát, amely alapján még egészen más lett volna a történet, mint a végső verzióban (ez szerintem játéktörténeti szempontból is egyedi, hogy ilyen mértékű változtatásra került sor útközben), de már megint irtó késő lett, mire idáig eljutottam, úgyhogy inkább majd holnap folytatom...
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
