Szólás-és Véleményszabadság:élt 12 évet

Tisztelt levelezők!

Szeretnék megosztani veletek néhány érdekes dolgot, aminek fényében talán könnyebb lesz eldönteni, ki - kicsoda. Ki-kinek gyilkosa, ki árult el mit és mikor.
UGyanis valakit csak úgy lehazaárulózni le lehet, de azt meg is kell magyarázni. Okot kell, hogy adjon rá az illető miniszterelnök.

Akiről írni fogok, ez az ember KÖZVETLEN MÓDON 48 MILLIÁRD DOLLÁR ADÓSSÁGOT HALMOZOTT FEL MAGYARORSZÁGNAK! 48 MILLÁRD x 235 Ft.
1 milliárd Ft, az 1000 millió Ft. Ezt szorozzátok és bontsátok le egy főre.
Ennyit adóssáot nyög ma is a magyar nép ennek az embernek köszönhetően.
Ez az ember 200 milliárd Ft-ot dobott ki a Bősi erőműre, ez az ember 2002. december elsején megünnepelte Magyarországon Románia nemzeti ünnepét, vagyis Erdély elcsatolását Magyarországtól. Mindezt megünnepelte a Kempinszki szállóban, Göncz Árpáddal és a Román miniszterelnökkel egyetemben.
EZ MAGA A NYILT HAZAÁRULÁS!
TÖbbszörös nemzetárulóról van szó.
A gyilkos kádár rezsim hű kiszolgálója,
a pártállam legfontosabb terrorszervezetének
oszlopos tagja (III-as főcsoportfőnökség)
Ebben a terrorszervezetben több mint 3 millió embert figyeltek meg 40 éven keresztül.Többek között az én nagyapámat is.
EMberek életét tették tönkre, zsarolták, fenyegették, elehetelenítették, megfigyelték.
Még 1956 után is voltak az ügyosztályban elektrosokkot alkalmazó emberek, akik ily módon kinoztak magyarokat.
Erről cikk és forrásdokumentumok:
http://www2.mno.hu/index.mno?cikk=123664&rvt=86

Szóval visszatérve:
Kádár 1956-ban elárulta Magyarországot, behívta az oroszokat, leverte a Magyar Forradalmat, magyar fiatalembereket akasztatott fel, egészen 1963-ig. Az MDP, azaz a MAGYAR DOLGOzÓK PÁRTJA bukása után meglalakult az MSZMP, majd 89'-ben az MSZP.
Ezek Kádár örökösei, a parasztságot és a Magyarságot többszörösen kifosztó, a magyar gazdaságot tönkretevő rezsim van ma újra hatalom.

És hogy kiről is beszélek?

Lássátok hát önéletrajzát



Önéletrajz:

Medgyessy Péter

1942. október 19.-én született Budapesten. Gyermekéveit Romániában töltötte.
1961-ben sikertelenül felvételizett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre. Mivel ekkor szervezték be először besúgónak, 62-ben már „sikeresen felvételizett”. Feladata a korra jellemző éberség volt, gyanús eszméket, rendszerellenes gondolatokat valló egyetemista társairól kellett jelentenie. Bár a fő tantárgyakból (pld. matematika) sohasem tudott az elvtársi hátszél ellenére sem közepesnél jobb teljesítményt produkálni, 66-ban elméleti politikai gazdaságtan szakon szerzett diplomát. Ehhez némileg hozzásegítette két mozzanat:
- Bár ma szociáldemokratának vallja magát, 65-ben önként, sietve belépett az MSZMP-be. Ezzel ellehetetlenítette magát mint besúgót, de nyíltan vállalva jogállását, későbbi karrierjét egyengette. Egyetemista társairól a továbbiakban nem spicliskedhetett, de legalizálta pártkapcsolatát.
- Ekkor fűzték érzelmes szálak a rondácska, de jó kapcsolatokkal bíró Apró Piroskához. (Akinek nem lenne ismerős ez a név, annak jusson eszébe Apró Antal. A hölgy az ő leánya. Apró Antal volt a KGB magyarországi lelkiismerete. Saját párttársai is rettegtek tőle, mivel mindenkiről mindent jelentett a Szovjetuniónak. Még Kádár Jánosról is rendszeresen jelentett. Apró Piroska jelenlegi partnere a volt Bolgár Titkosszolgálat feje, aki jelenleg a bolgár maffiát irányítja.) Bár a sikeres diploma letétele után Medgyessy szakított az immár értéktelen Piroskával, ám sohasem vesztek össze, s jó kapcsolatuk azóta is fennáll.

Középszintűsége ellenére, mivel jó elvtársnak tűnik, az egyetem befejezte után szinte azonnal állást kap a Pénzügyminisztériumba, 25 évesen kiszorítva nálánál jobb képességű, de pártpolitikai szempontból megbízhatatlanabb pályázót. 72-ben pártvonalon ledoktorál (emlékeztetőül Kádár János szintén pártvonalon érettségizett le 3 hónap alatt!), aminek érdekessége, hogy ekkorra datálódik második komolyabb beszervezése is. Nyilvánvalóan a két dolognak semmi köze egymáshoz… Pontosabban nem újra beszervezés történik, hanem a korábbi elhárítói kapcsolat felelevenítése, mivel formálisan egy kém sohasem „léphet ki”. Medgyessy ügyesen taktikázva éli kettős életét: nappal Pénzügyminisztériumi dolgozó, szabadidőben titkos jelentéseket körmölő SZT-tiszt. Hatalma egyre nő az apparátusban, Faluvégivel és Hetényivel, két főnökével töretlen a kapcsolata.

A nyolcvanas évek közepére, végére Kádár legszűkebb köréhez tartozó bizalmi ember lesz (csak százszázalékosan lojális pártemberek tartoznak e csoportba). Érintettsége az ügynöktörvényben egyértelmű: bizalmi emberként hozzáférhet a III/III-as aktákhoz. Kádertársaival ellentétben ő nem politikai, hanem gazdasági dimenziókban gondolkozik: tudja, hogy az ezen forrásból származó információkat később felhasználhatja.

1986-ban pénzügyminiszterré nevezik ki. Ekkor ügynökként összedolgozik a KGB-vel, s mivel már a Szovjetunióban is érezhetővé vállnak a hanyatlás jelei, a korábban diplomáciai eszközökkel tett meghiúsítási kísérletek után szemet hunynak Magyarország ténykedése felett, amivel elsőként a népi demokráciák közül belép a Világbankba, és csatlakozási szándékát fejezi ki a Nemzetközi Valutaalaphoz. Itt fontos megjegyezni, hogy a Szovjetunió Magyarország minden lépéséről tudott (Szűrös Mátyás ezt az utóbbi időben többször is kifejtette), tehát felesleges romantikus partizánakcióként előadni a történteket, s ezzel magyarázni a D-209 státuszt. Mivel Medgyessy SZT-tisztként folyamatos spicliskedésével, idegen hatalom kiszolgálásával hazaárulást követett el, morálisan elitélendő, gusztustalan húzás mindezt úgy tálalni, mintha gáncstalan lovagként az ország érdekeiért munkálkodott volna.

Ezután, egy év múlva a gazdasági ügyekért felelős pénzügyminiszter lett a Németh Miklós vezette „reformer” kormányban, ám zavaros korrupciós ügyei miatt, s azért, mert kézzel-lábbal hadakozva ellenezte a világútlevél bevezetését, 1990-ben megvált tőle Németh Miklós. (jellemző Medgyessyre, hogy ekkor mintegy fél mázsa iratot „lopott” ki a Minisztériumból; csupa bizalmas, személyes aktát, gondolva a jövőre)

’90 után egy francia bank, a Paribas befektetési tanácsadással foglalkozó budapesti irodáját vezette az Antall-kormány alatt, de informális kapcsolatai megmaradtak az MSZP vezetõkkel. Amikor 1994-ben a szocialisták megnyerték a választásokat, Horn Gyula felkérte Medgyessyt, hogy vezesse az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumot. Medgyessy sokáig hezitált: korábban is visszautasított minden középszintű státust, és nem akart egy kevésbé jelentõs miniszter lenni. Errõl árulkodik, hogy azt mondta, azért mondott végül igent Hornnak, mert az EU-csatlakozás elõkészítése miatt mégis fontos szerepet vállalhat. Azonban mégsem lett miniszter 1994-ben: az MSZP-frakció Pál Lászlót akarta helyette, aki ellenzékben is kitartott a szocialisták mellett. Medgyessy a rádióból értesült, hogy mégsem lesz miniszter, és ezért nagyon megsértõdött Horn Gyulára.

Mivel Medgyessy igen sokat tudott (tud) Horn Gyula viselt dolgairól, Horn pedig semmi bizonyíthatót róla (hála a Gál Zoltán idején véghezvitt több tonnányi pártirat megsemmisítésének) Horn kárpótlásul három státust ajánlott neki: a párizsi nagykövetséget, az ÁPV Rt. elnöki posztját és a Magyar Fejlesztési és Kereskedelmi Bank vezetését. Medgyessy az utóbbit választotta, azzal a feltétellel, hogy kibõvittik a bank hatáskörét. Medgyessy általában elõzetes ígéreteket kér, mielõtt elfoglal egy új posztot: mindkét pénzügyminisztersége elõtt kikötötte, hogy minden emberét, államtitkárait is õ választhatja meg, miniszterelnök-jelöltként is ragaszkodott ahhoz, hogy saját stábja legyen, és bizonyos hatásköröket átvehessen a pártelnöktõl. A saját emberekhez azért ragaszkodik mindig, mert szerinte a sikeres munkaszervezés kulcsa, hogy megfelelõ kapcsolata legyen az apparátussal (ez annyiban igaz, hogy beosztottairól alaposan informálódik, s ezen információkat válsághelyzetben aduként játssza ki: feltétlen lojalitást vár el, s míg a felsőbb utasításokat nem vitatja, beosztottjainak sem enged saját véleményformálást)

1994-tõl 1996-ig volt MFKB-elnök. A bankban komoly reformokat akart véghezvinni, szervezetileg szét akarta választani a privatizációs és a fejlesztési területeket. Ezt nem tudta befejezni, mert 1996-ban mégis miniszter lett: újra a pénzügyi tárcát kapta meg, Bokros Lajos lemondása után.

Horn félt felkérni miniszternek, mert attól tartott, a sértõdött Medgyessy élbõl elutasítja. Kovács László vállalta, hogy megkeresi Medgyessyt, sõt õ javasolta Hornnak, hogy Járai Zsigmond vagy Suchman Tamás helyett Medgyessy legyen Bokros utódja. Medgyessy végül jó választásnak bizonyult Horn szempontjából, mert vele volt a legkevesebb konfliktusa három pénzügyminisztere közül. Medgyessy ügyes taktikusként viselkedett Hornnal: ha kellett, visszalépett, nem sértõdött meg elhamarkodott kijelentései miatt. Medgyessy egyébként sem szereti a konfliktusokat, kritikusai szerint kifejezetten puha ember. Amikor például Horn megígérte a 65 év felettiek ingyenes utazását, úgy védekezett, hogy három hónapig kerülte azokat a helyzeteket, ahol szóba kerülhetett volna a kérdés. Felfelé mindig óvatos volt, de ahol õ vezetett, ott határozott maradt.

1998-ban Medgyessy újra bejelentette, végleg visszavonul a politikától. Szó volt róla, hogy visszakerül az MFKB-hez, de végül félve, hogy egy új kormány elküldheti, inkább újra a magánszférát választotta. Amikor pénzügyminiszter lett, okulva Bokros Lajos botrányából, nem vette fel a banktól járó többmilliós végkielégítést, de kikötötte, ha nem lesz miniszter, felveheti a pénzt. Az Intereurópa Bank vezérigazgatója lett a Horn-kormány bukása után, és második feleségével (egykori titkárnőjével) közösen tanácsadócéget alapított Medgyessy Consulting néven. Utóbbi üzleteihez felhasználta politikai kapcsolatait, ügynöki múltja alatt megszerzett és összegyűjtött személyes adatokat a célszemélyekről, megtartva az 1989 vége óta tartó ingázását a politika és az üzlet között. Egyik nagy vihart kavart üzlete volt, amikor az V. kerületi szocialista képviselõknél lobbizott a Gresham-palotát felújítani szándékozó Gresco Rt. érdekében. A képviselõk a Grescónak adták az üzletet, és Medgyessy 30 millió forintot keresett a közvetítésen. Kisebb üzletet kötött a pécsi, szintén szocialista önkormányzati képviselõk meggyõzésekor egy másik befektetõ érdekében. Ügyes húzással és zsarolással elérte, hogy a Paksi Atomerőmű rekonstrukciójával egy francia céget bízzanak meg, amely a német 1 milliárdos ajánlattal szemben 7 milliárdért vállalta a munkát (nem Ft-ban számolva!). Ezért az utóbbiért a Francia Becsületrend bezsebelése mellett elképzelhetően magas kenőpénzt kapott. (Jellemzően itt sem az ország érdekeit nézte, hiszen a németek azonos minőségi mutatók mellett, lényegesen olcsóbban vállalták volna… ki lehet számolni, hány évig működhetett volna ennyi pénzből az Országimázs Központ, hány tűzijátékot lehetett volna rendezni belőle, illetve hány inkubátort, hány CT-t lehetett volna felállítani belőle)

Visszakanyarodva a Horn-kormány idejére: utolsó miniszteri döntése volt, hogy nem sokkal a választások elõtt a kormány nevében garanciát vállalt a 4-es metró megépítésére. Az Orbán-kormány felmondta a mostani kormány szerint etikátlanul, a parlament megkerülésével kötött szerzõdést. Hosszú pereskedés után a bíróság a közelmúltban mondta ki, Medgyessy akkori szerzõdése nem kötelezhette a kormányt, mert az országgyűlés nem hagyta jóvá a költségvetési pénz odaígérését.

Később élesen bírálta az Orbán-kormány által bevezetett 40000 Ft-os minimálbért



Mielőtt elkezdtek vitakozni ki a hazaáruló, először ezt olvassátok el szépen.