Ettől függetlenül is azokhoz csatlakozom, akik szerint nem érdemeltünk ennyit. Az Eb összképe alapján semmiképpen, de még ezen az egy mérkőzésen nyújtottak alapján sem. Annak ellenére, hogy Király több nagy ziccert megfogott, de nekünk is voltak nem kicsi helyzeteink. Illetve ha csak a statisztikára nézünk rá: mi birtokultuk többet a labdát, többet és hatékonyabban passzoltunk, szögletek, kapura lövések terén majdnem pariban voltunk, tulajdonképpen egyedül a gólok száma billen durván a belgák felé. Persze ők tudatosan játszották ezt: kevés passzból előre, szélvészgyorsan lerohanni a védelmet, aztán kiugratni valakit lehetőleg. Szóval a labdabirtoklást talán butaság előhozni, de ritka az ilyen, hogy a gólkülönbség ennyire elüt a többi statisztikától. Plusz természetesen kitámadtunk a végén, ami általában is öngyilkos taktika, de ez ellen a mai belga csapat ellen különösen az volt, és rögtön két további gólban realizálódott.
Az Eb-n négy különböző felfogású, taktikájú ellenfél ellen játszottunk, és négyből háromszor fel tudtuk venni a kesztyűt. Az osztrák meccs két félideje önmagában is különböző volt, az elsőben még inkább a biztos védekezésen és a megfontolt támadásvezetésen volt a hangsúly, a másodikban már egyértelműen kontráztunk a kitámadó és emberhátrányban lévő ellenfél ellen. Az izlandiak ellen a betonvédelmet kellett feltörni nyomasztó labdabirtoklási fölény mellett. A portugálok ellen pedig játszottunk egy kifejezetten látványos, nyílt sisakos, adok-kapok meccset. Most meg, hát ez sikerült a legrosszabbul...
Talán taktikailag is, lehetett volna egy-két dolgot máshogy csinálni, illetve egyénileg talán most volt több gyengébb teljesítmény is a csapatban. Persze elfáradtunk nagyon a végére, és aligha lehet elvárni mondjuk, hogy a négy meccset végigrobotoló Lang utolérje a 91. percben a nála egyébként is gyorsabb, ráadásul a tornán alig játszó, kipihent Carrascót. A gólok közül igazából csak az első fájó, azért egy pontrúgást illett volna levédekezni rendesen, erre ketten is üresen maradtak rögtön. Hozzáteszem ugyanakkor, hogy a továbbjutást aligha befolyásolta, legfeljebb a végeredményt, de talán azt sem.
Nem szeretném ugyanakkor, hogy ez a nagy különbségű vereség maradjon majd meg az emberekben erről a tornáról, vagy hogy az eredmény megtörje a csapat fejlődését, a fiatalok lelkesedését, stb. A mérkőzés végi reakciók többségét látva azért emiatt talán nem kell annyira aggódni, a stúdióban is csupa szépet, jót mondtak róluk, és bár nem néztem nagyon, mi volt Budapest utcáin, de állítólag ott is a csapatot éltetik, ugyanúgy, mint a győzelem és a döntetlenek után. De például Szalain nagyon látszott a vele készített interjú során, hogy őt mennyire megviselte a dolog, és ugyan nem mondta ki, de már majdnem az 1-8-hoz, 0-7-hez és hasonló történelmi vereségekhez hasonlította a mait.
Viszont még mielőtt én is elmennék túlságosan negatív irányba, ezen a ponton feltétlenül érdemes kihangsúlyozni megint, hogy ebből a ma pályára lépő belga csapatból egy játékos átlagosan többet ér (kb. 30 millió euró), mint a komplett magyar 23 fős keret (kb. 25 millió euró). Van az a különbség, amit jól megválasztott taktikával, illetve szívvel-lélekkel át lehet hidalni, és van az, amit már nem. Ez a mai egyértelműen az utóbbi volt. Hazard megmozdulásaira egyszerűen nem lehet felkészülni, ha olyanokat csinál, mint most a második vagy a harmadik gólnál. Kicsit féltem is előzetesen az emberek túlzott lelkesedését látva, nem volt reális, hogy itt továbbjutást vártak nagyon sokan a csapattól.
Mindegy, szeptemberben kezdődnek a vébéselejtezők, most már arra kell koncentrálni. Reméljük, az utazás ott folytatódik...
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
