Total War: Warhammer

A fantasy szó hallatán a legtöbb embernek a Gyűrűk ura jut az eszébe. Esetleg talán a Warcraft, főleg így a friss mozifilm után. Warhammer? De hát az sci-fi, nem? Mondhatná az utca embere, hiszen a Dawn of War sorozatnak köszönhetően talán a 40k-s vonal bekerült már a köztudatba. A franchise „középkori” ága viszont méltatlanul el van felejtve. Érkezett pár említésre méltó cím az évek során, aminek többsége azonban sajnos „kudarcnak” minősült. Nevezzük is nevén őket, elvégre még az időhúzó bevezetőben vagyunk. Tavaly ősszel jelent meg a Vermintide, ami röviden egy WH univerzumban játszódó L4D. Sajnos néhány óra után unalomba fullad. Aztán ott volt az Age of Reckoning, a világ MMO-s próbálkozása. Havidíjas modell a WoW x-edik aranykorában, folyamatos hanyatlás és megszűnés lett a vége. A játék eventes rendszerét több mai mmo is átvette, így az áldozata talán nem volt hiábavaló (AoR2 valamikor? Esetleg egy offline szellemi örökös?). Végezetül pedig – a mostani címhez minden szempontból legközelebb álló – az Ubisoft baklövései következtében felmorzsolódott hazai Black Hole Entertainment alkotása, a Mark of Chaos. A rövid megemlékezést követően el is jutottunk a legfrissebb címhez, a Total War: Warhammerhez, ami remélhetőleg előőrse a remek Warhammer fantasy játékok áradatának.

A Total War eddigi témaválasztásai a történelem különféle időszakaiból kerültek ki. A párszáz évet előre, dupláját vissza korszakolás alapján borítékolható volt az Attila+ minimum 400. Ehelyett a Creative Assembly teljesen új vizekre evezett (csak próbálok választékos lenni, ezúttal tengeri ütközetek nincsenek), a nagyjából történelmit meselényes környezet váltotta. Ez a bejelentés mindenkinek meglepetést okozott, ilyet is, olyat is. Hardkór TW rajongók temették a sorozatot – mégis hogy lehet így meggyalázni ezt a nagy múltú nevet – a WH kisebb-nagyobb rajongói pedig kíváncsian kaphatták fel a fejüket. Én óvatosan írtam föl a várólistámra, mivel annak idején a TW sorozattal volt már egy rövid találkozásom a Medieval 2 kapcsán. Nem végződött túl jól, nem nekem találták ki. Szerencsére türelemhiány és bénaság oda-vissza kapcsolata okozták a rossz emlékeket, de azért a hirtelen jött „egyefene megrendelem” elhatározásom után tartottam egy kicsit tőle, hogy ez a kiadott pénz már megint rossz helyre került (ez egy ilyen tavasz volt, de ez egy másik történet). Óriási volt a megkönnyebbülésem, amikor a tanulókört (értsd: ~100 körös bukott kampány) követően arra az egyszerű megállapításra jutottam, hogy ez bizony egy rohadt jó játék lett. Imádom!

Előzetesen is elnézését és türelmét kérem a TW veteránoknak, új játékosként a nyilvánvaló játékmeneti részeken kívül nem tudom a játék mely elemei teljesen újak és melyek azok, amik a korábbi részekben is megvoltak már, ugyanígy vagy pedig valamilyen más formában.

Történetünk a végidők alatt játszódik. 4(+1) frakció küzd a káosz erői ellen, sokszor egymással. A Birodalomban a frissen megkoronázott császár az uralma megszilárdításáért harcol a lázadó választófejedelmekkel miközben határai egységét védi a külső veszedelmektől. A törpék nagykirálya a birodalmuk régi dicsőségét igyekszik visszaállítani, másik célja a sérelmek nagykönyvéből (hiába na, a törpék haragtartó népség) minden egyes tételt kihúzni. Az orkok…hát orkok, nagy mélységre itt ne számítsunk. Mindenkit megölni és közben jókat fosztogatni. A vámpír grófok élőholt seregeiket vezetve terjesztik a rontásukat. Végezetül ott vannak még maguk a káosz erői, akik az orkokhoz hasonlóan csak pusztítani akarnak. A káosz erők dlc formájában érhetők el, a megjelenés hetében még ingyenesen. Ez még önmagában nem is lenne olyan nagy baj, játékmechanikailag valóban egy külön frakciók képeznek, viszont a térkép északi részéről a káosz inváziójával egy időben az addig „békés” barbár törzsek is támadásba lendülnek, akik... micsoda meglepetés, pont ugyanolyan egységeket vonultatnak fel. Olló nyomait vélem felfedezni. A korábbi részek steames oldalait böngészve úgy láttam, hogy ez a sorozattól egyáltalán nem idegen dolog, illetve a day1, lemezen is rajta lévő dlck korát éljük, az ember arca mégis önkéntelenül fintorra húzódik. A fejlesztők folyamatos támogatást és bővülést ígérnek, így idővel az első körből kimaradt elfek és skavenek is valószínűleg bekerülnek majd, akiknél már indokoltabb lesz, ha egy pár eurós cédulát is melléjük tűznek.

A TW alapok nem változtak. A kampány térképen körökre osztott stratégiával játszunk. Városokat fejlesztünk, csapataink jelképező tábornokokkal és egyéb kisebb karterekkel mozgunk. Ezek a kisebb karakterek hősök, akiket harcba is magunkkal vihetünk, de sokszor a térképen nagyobb hasznukat vesszük. Egyesek egy terület gyarapodását növelhetik, mások ellenséges várfalakban és épületekben tehetnek kárt. Csatákban valós idejű stratégiára váltunk, az eddig csak ikon és számokban létező egységekből hatalmas seregek lesznek, akikkel aztán gigászi ütközetekben veszünk részt. Az egységeknek moráljuk van, vesztésre álló helyzetben, ha bekerítik őket, akkor bizony inukba száll a bátorságuk és menekülőre fogják. Ez ha jól tudom nagyjából az eddigi részekben is így működött, de a WH világának lényei ezen a recepten egy kicsit változtatnak. A csatatereken hatalmas lények is felbukkanhatnak, óriáspókok, trollok és méretes bunkóval hadonászó óriások vagy épp az élőholt sárkányukon belovagoló vámpírurak. Ezek erős egységek, az ellenség moráljának csökkentésében is nagyon jók, már a puszta látványuktól nyelnek egy jó nagyot.

Minden fajnak megvannak a maga erősségei és gyengeségei. A Birodalom hasonlít leginkább a TW játékokban megszokott frakcióira. Kardos, lándzsás gyalogság, lovasság, puskás és számszeríjas távolsági egységek, remek tüzérség. Kezdőknek és veteránoknak is célszerű velük kezdeniük. A törpék szintén könnyen kitanulhatóak, egy nagy hátrányuk van, nincs lovasságuk. Ezt szívós közelharci és remek távolsági egységeikkel ellensúlyozzák. A tüzérségük még a Birodaloménál is jobb, a korán megszerezhető kőhajító pedig a korai csaták egyik kulcsegysége lesz. A megfelelő épületek felhúzásával a gyrokopterek is rendelkezésünkre állnak, amikre csak az ellenség lövészei jelentenek majd igazi veszélyt. Az orkoknál a létszámfölény a nyerő, a moráljuk ugyanis – főleg a gyengébb egységeknek – nagyon alacsony. Viszont övék a játék legjobb szörny egységei és a lovasságuk, akik farkas, pók vagy vaddisznó háton feszítenek, az egyik leggyorsabb. A vámpírok szintén a létszámukra támaszkodnak, mivel ők az egyedüli faj, akiknek nincsen távolsági egységük. Morálvesztés esetén menekülés helyett pusztulni kezdenek, az elhullottakat viszont a csaták végén azonnal feléleszthető veszteségekből (baráti és ellenséges) gyorsan pótolhatjuk. A káosz viszonylag erős egységeket használ, nehézpáncélos gyalogság, lovasság, szörnyek, mindenből egy kicsit. Az ő nagy hátrányuk, hogy nincsenek fix városaik, a hadvezérek maguk a városok. Cipelik magukkal a toborzóépületeket, így egy-egy elszenvedett vereség bizony súlyos következményekkel járhat. Gazdasági épületeik sincsenek – legalábbis közel sem olyan hatékonyak, mint a többieké – az egyedüli biztos bevételi forrás a fosztogatás és az ellenség városainak kirablása.

Az igazi újdonságot a mágia jelenti. A Warhammer világában egyedi megoldással működik a varázslás, a Mágia Szelei befolyásolják a rendelkezésre álló manát. Ezek folyamatosan fújnak, x körönként mozognak, erősségük régióról régióra változik. Én könnyű fokozaton az esetek többségében annyira nem éreztem jelentőségét. Az erősítő/gyengítő varázslatok nehezebb szinteken egy-egy erős egységen elsütve talán fordíthatnak a csaták menetén. A támadó igék közt vannak látványos meteoresők, ilyen és olyan hatásokkal ellátott örvények, de olyan nagy pusztítást nem végeztek, mint amilyenre az előzetes videó alapján számítottam. Emiatt varázshasználó hősöket és vezéreket annyira nem is használtam, vegyes, harcos-varázsló beállítottságúaknál is inkább a harci és vezetői képességekre költöttem. Minden fajnál van 1-1 fontosabb hadvezér, egy harcos és egy varázsló (kivéve a törpék, ők nem varázsolnak, viszont ellenállóbbak a mágiával szemben). A hadjárat fő célkitűzései – ami általában őt pusztítsd el, ezeket a területet foglald el – mellett nekik vannak személyesebb feladataik is, amiket nevezhetünk történetnek, de ez túlzás lenne. Egy perc körüli átvezetők buzdító szövegekkel, amit előre felállított seregek elleni csaták követnek. Ezek a csataterek legalább szépen kidolgozottak, a térkép többi részén vívott csaták helyszíneit én ugyanis egy kicsit ismétlődőnek találtam.

Annyira ezek nem is nagy hibák, a hangulat ugyanis mindenért kárpótol. A „történetet” is végső soron mi alakítjuk az rng-vel karöltve. Egyik játékban békés szomszéd, egy másikban már a vérünket akarja. Egy ilyen élményen felbuzdulva legközelebb rögtön megtámadjuk az illetőt, ám mire leverjük, addigra már az ajtónk előtt topognak a fixen érkező káosz hordák. A szituációk sokszor hasonlók, a végkimenetelek többnyire eltérőek és ezek fajról fajra megint csak másként alakulnak. Minden frakció játékonként több 10-en órát kínál, ráadásul a változatosság miatt többszörösen újrajátszható. És akkor ne feledkezzünk meg a modokról sem. Legyen az ember koca Warhammer rajongó vagy hardkór fan, több epizódot megjárt TW veterán vagy épp abszolút kezdő, a Total War: Warhammerben garantáltan mindenki talál majd fogára valót.


7/10

+
remekül eltalált Warhammer hangulat
hatalmas, epikus csaták
kezdetben nehéz, de könnyen kitanulható
nincs baj durcás Total War rajongók, ez még mindig ugyanaz a játék

-
nincs igazán történet
alapból is benne lévő tartalom dlcbe rejtve
nem túl változatos csataterek
csak...még...egy...kört