Nem hiszem, mert abban a gyakorlatozó lövőosztagban van egy névvel ellátott katona is. És van valami olyan steames achievement, hogy öld meg az összes katonát a játékban, akit a készítők valamelyikéről neveztek el.
Egyébként kész, befejeztem a játékot. Az utolsó toronyban öt szamurájjal nem tudok mit kezdeni. Azokkal, amelyek egy zárt balkonon járőröznek, és be se tudok menni hozzájuk. Csak kicsalni lehetne talán őket egy puska hangjával, de már nincs annyi lövésem, hogy mindegyikre jusson kettő. Egyébként mindenkit kinyírtam természetesen, a tornyon és előtte is.
Ami a történetet illeti, van két nem teljesen egyértelmű utalás, amit szeretnék megbeszélni:
SPOILERAz egyik még azon a pályán, ahol Mugen meghal. Mielőtt elköveti az öngyilkosságot, Aiko közli vele, hogy van valami különleges, egyedi ajándéka a számára. Mugen meg valami olyasmit válaszol, hogy ahol az egyik befejeződik, ott kezdődik a másik. Jól gondolom, hogy gyereket vár tőle, ugye?
A másik még kevésbé tiszta. A legutolsó beszélgetésnél mond Aiko valami olyasmit, hogy visszamegy a sógunhoz, és tesz egy ajánlatot neki. Ezzel arra akar netalán utalni, hogy az ő gyerekük léphetne Ryuunosuke helyébe? De miért, a sógun olyan öreg vagy beteg, hogy neki már nem lehet sajátja? Vagy pusztán csak hálából felneveli és kinevezi Mugen fiát az utódjának?
SPOILERAzt meg végképp nem értettem, amikor jött az üzenet az utolsó pályán Noborunak, hogy a sógun kivégeztette a fiát. Egyrészt abszolút nem passzol a sógun addigi imidzséhez, aki a játékban végig jóságosnak, békét kedvelőnek, megbocsátónak volt feltüntetve. Az outróban is arról beszél a narrátor, hogy Noboru lázadása el lett kenve a történelmi feljegyzésekben, ott a fivére csak házi őrizetbe záratta, nem levadásztatta merénylőkkel. Úgyhogy én kapásból arra gondoltam, hogy ez a levél is csak egy blöff, és Masaru él valójában. Akkor viszont mi volt az értelme, miért kellett úgy tenni, mintha kivégezné? Ezzel nagyjából csak annyit ért el, hogy számunkra a pálya utolsó része még nehezebb lett, hiszen Noboru még inkább elkeseredetté és gyanakvóvá vált...
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
