Eurovíziós dalfesztivál

Na, én ma hallottam először végig a magyar számot. Lehetőség szerint ezt meghagyom általában a nemzetközi versenyig, hogy ne legyek nagyon elfogult vele – akár pozitív, akár negatív irányban. Meg ez vonatkozik persze a többi előadóra is, bár azoknál jóval kisebb az esély, hogy a verseny előtt belefutnék valahol a dalukba. A lényeg, hogy szerintem ebből a mezőnyből Jocinak simán tovább kellett jutnia, úgyhogy teljesen jogos az eredmény. Még azon is meglepődnék, ha utólag kiderülne, hogy ilyen 9-10. hellyel, éppen csak fért be a döntőbe. Rengeteg a tucatszám, eleve minimum minden második dal elektropop, és azon belül is mind ugyanarra a sablonra épül, ugyanarról a témáról (a szerelemről) szól, stb. Úgyhogy ezek után ha van valami egyedi, azt már biztosan megjegyzi az ember. De ezt az egyediséget is a maradék esetek felében leginkább a komolytalansággal próbálják elérni a versenyzők, kezdve például a jódlizó, rappelő románoktól egészen a montenegrói transzvesztita dervisig kedden. Én örülök neki, hogy Joci száma úgy próbál érdekes meg egyedi lenni, hogy közben komoly marad. Plusz a népi motívumok bevonását (legalábbis az ízléses bevonását) egyébként is mindig szeretem. Még akkor is, ha ez most nem magyar, hanem cigány zene elsősorban.

Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.