kiírása volt az a pont, ahol magamban megköszöntem az alkotók munkáját, és elbúcsúztam a sorozattól, onnantól számomra már nem volt miért nézni. Lauren Cohan önmagában már kevés volt 
- ez is tükrözi, hogy akkorra már kb. 2 évadja csak mérsékelten érdekelt a szereplők vergődése.
Tudom jól, hogy pénz beszél, de ezt a sorozatot nem lett volna szabad 4-5 évadnál tovább nyújtani. Egyszerűen ennyi évadon keresztül látni szenvedni ugyanazokat a szereplőket úgy, hogy közben még szorítsunk is nekik (ami a kismillió banális döntést és helyzetet követően egyre nehezebb), ilyet sorozatban nem szabadna csinálni. Ennyi évad után a személyes drámák, belső vívódásuk is elveszítik a súlyukat, a zombiktól már nem ijedsz meg, egyre több hibán akadsz fent. Tulajdonképpen mi a fészkes fenére panaszkodnak ezek itt egy olyan világban, ahol a zombik agyát vonzza a pisztolygolyó, a vízből meg 2-3 évvel a zombiapokalipszis után is vígan lehet inni? Biztos jók azok a részek, amiket írtál, de én már elveszítettem minden kapcsolódási pontot a karakterekkel és a sztorival, és annyi minden mást szeretnék még megnézni, hogy egyszerűen sajnálom erre a sorozatra az időmet, ha jó, ha rossz. Pont úgy, mint a Fear the Walking Dead esetében. Az egyik legjobb amúgy az egész TWD-ben az, hogy miután kiszálltál, utána nem fog hiányozni.
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
A képregényben ugye belőle lett a főszereplő, a sorozatban most meg se Rick, se Carl. 
